Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

A gyümölccsel telt kráterből táplálkozó párducpár szinte szabványos motívummá merevedett jelenete — miként azt a szemben levő igen díszes síremléken is láthatjuk — ősi klasszikus eredetű sírszimbolum, amely utalás a túlvilági életre. Megtaláljuk ezt az őskeresztény szimbolikában is az eucharisztikus kosárban, amelynek egyik legszebb képét éppen a savariai Szt. Quirinus-bazilika mozaikpadlója őrizte meg számunkra, azon jelenetben, ahol a madarak (a lélek) táplálkoznak az eucharistiából. A kráterből evő, szembenéző párducok ősi képtipusának lerövidítése tehát a Savariában sírköveken gyakrabban előforduló jelenet.

A szemben levő sírkő-töredék, oromzatában a párducjelenettel, sarkain pedig ismét a szárnyas griffekkel, az egyik legdíszesebb pannóniai síremlék maradványa. Az oromzat és állatjelenetes léctag között magasdomborművű jelenetet látunk. Igen kedvelt volt Pannóniában nemcsak sírköveken, hanem nagyobb sírépítményeken is a görögrómai mythología jeleneteinek domborműves ábrázolása. A romanizált benszülött kelta lakosság különösen hódolt ennek a szokásnak, annyira, hogy kelta-házaspárok sírépítményeiken mythologikus beállításban ábrázoltatták magukat. így dunapentelei domborműveken pl. mint Orpheus és Eurydike szerepelnek portrészerűen és belföldi kelta-jellegű ruhában, más alkalommal a szintén helyi öltözékű pár az attribútumok és mozdulatok szerint Heraklesnek és Hesperida-nak akart látszani. Savariai emlékünkön — portrétizálási tendencia nélkül — igen képszerű beállításban valószínűleg azt a jelenetet látjuk, hogy az először, még mint hajadont Theseus által elrabolt világszép Helena-í fivérei, a Dioskuros-ok Athénből hazaviszik. Háttérben a fitestvérek jellegzetes lovai, valamint Helénának Theseus által megbízott őrzője Aithra látható. Van egy vélemény, amely szerint Tyro és Cretheus mi-24