Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

Juno szobrából két kisebb töredék maradt fenn. Mindkettőt a múzeum kertjéből vitettük mai helyükre. A felső rész (1. kép) az erősen kidudorodó, de letört bal mell feletti finom redős felülettel 73.5 cm magas. Bal karja csak részben volt a törzzsel egy darabból: a felsőkar 3/3-ad vastagságában a könyök felett sima a felület. A könyök alatt a ruházat merőleges redői látszanak. A hátul leomló köpeny csücskéí már az alsó töredéken láthatók. Ez alsó töredék (1. kép) első tekintetre szobor mellrészének látszik. Nincs azonban nyoma sem a karok kiindulási helyének: bal felén a felső rész köpenyének említett csücskei, kacskaringós végződései láthatók, jobb oldalán pedig ott, ahol a kart feltételezhetnők, lefelé menő síma ruharedők láthatók. Juno szobrának övkötésen aluli részével van tehát dolgunk. Ez utóbbi töredék magassága 72.5 cm. Összeillesztés esetén a két töredék külön lemért együttes magassága (146 cm) a másik két torzó méreteihez redukálódik. Könnyebb tanulmányozás és ellenőrzés céljából tekintettünk el a két töredék összeragasztásától. A felső rész megmaradt kevés felületének s az alsó töredék lágy redőzetének remek vésőkezelése semmivel sem marad mögötte az előbbi két torzó művészi szintjének.

A három szobormű egybetartozására jellemző, hogy hátsó felületeik egysíkbahelyezése esetén Minerva alakja kissé balra, Junóé pedig jobbra, mindkettő tehát középre, Juppiter felé fordul.

A kolosszális szobrok, már szállítástechnikai okból s a helyi anyag bizonysága szerint is, helyben készültek; a magyar föld ókori szobrászati emlékei között anyagra, monumentalitásra, egyben azonban kivitelük művészi színvonalára nézve a legelső helyet foglalják el, készítőjük egészen kiváló mester lehetett, mégpedig minden valószínűség szerint itáliai.

A capitóliumi szoborcsoporttal szemben felállított hat17