Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

városrésze; a leletek és ásatások25 tanúsága szerint a forum, valamint a vallási kultuszok kerülete volt e központi fekvésű hely. A ma is egy birtoktestet alkotó terület (szeminárium, székesegyház, püspökvár, deficientia, püspöki vendéglő-épület, püspöki elemi iskola, serház, azok melléképületei, udvarai, szeminárium- és püspökkert) a XVIII. század végéig mindenkor négyszögü, fallal körülvett, zárt egységet képezett s ebben a formájában a Kr. u. I. századi castra helyére, sőt alakjára vezethető vissza. Azon a ponton pedig, ahol a capitóliumi maradványok (ide értve az említett építészeti részeket is) felszínre kerülhettek, állott Szombathely legrégibb temploma, a középkori (győri püspökség!, illetőleg vasvár—-szombathelyi székeskáptalani) székesegyház, amelyet az új építése idején lebontottak. Az ősi várnégyszög közepe táján, a mai püspöki palota mögött, pontosan annak tengelyében (a római cas/ra-ban!) való fekvése s az itt különösen kiérezhető kontinuitás alapján e középkori eredetű templom a római tábori szentély, majd a capitóliumi templom utódjának tekinthető.

Juppiter törzse (1. kép) 132 cm magas, alul sima felfekvésű; mint a többi torzó, fehér stájerországi márványból faragott. A másik kettővel ellentétben a vállrészek is rajta vannak még a tömbön. Életerős férfi-törzs erősen hangsúlyozott és mégis lágyan megmunkált izomzattal. Feltűnők a gömböcsös oldalizmok a hónaljak alatt. Fenn erősen lemorzsolódott. 1790-ben a püspöki diversoriumnál (főtéren a mai Torkos-vendéglő, előbb Hungária) állott, lemorzsolódása arra vall, hogy annak sarkán hosszabb ideig olyan sorsa lehetett, mint a híres Pasquino-tömbnek Rómában. A mellén levő síma felület szerint valamikor,

25 Paulovics, Corvina 1938, 219 kk. — U. a., Vasi Szemle V, 1938, 138 kk. — U. a., Tükör VII, 1939, 590 kk.

15