Ugrai János (szerk.): Az utolsó szögig. A Sárospataki Református Kollégium gazdálkodásának átvilágítása 1815-ből - Acta Patakina 22. (2009)
Bevezetés
Bevezetés Forrásközlésünk segítségével a Sárospataki Református Kollégium XIX. század eleji anyagi állapota rekonstruálható nagy pontossággal. A kollégium működését felügyelő - koordináló Tiszáninneni Református Egyházkerület 1815-ben rendelte el az iskola ingó és ingatlan javainak teljes összeírását, számbavételét. A feladattal megbízott ún. Nagy Deputatio által a munka befejezéseként készített terjedelmes jegyzőkönyv egyik utalása szerint egyértelműen a kollégium gazdálkodását jellemző súlyos nehézségek miatt határozták el a szokatlanul részletes intézményi leltárt. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az egész régióban kétségtelenül nehéznek számító esztendők közül épp 1815-ben Sárospatakon más is történt. Ebben az évben váltotta — legalábbis részben — az egyházkerületi, s így a kollégiumi főgondnoki pozícióban az iskolát már-már legendás elkötelezettséggel fejlesztő gróf Vay Józsefet gróf Lónyay Gábor. Bár semmilyen forrás nem utal arra, hogy konfliktus övezte volna ezt a váltást, s Vay 1821-es haláláig meg is maradt társ-főgondnoknak, mégsem tekinthető véletlennek a Deputatio összehívása. Ekkor már évek óta alig-alig jutottak előbbre a több mint egy évtizede elhatározott új épületegyüttes kivitelezésével, aggasztó híreket kaptak az elöljárók a kollégiumi gazdálkodás gerincét biztosító gazdasági egységek (szőlőbirtokok, kocsma) állapotáról és jövedelmezőségük hanyatlásáról. Nem csoda tehát, hogy a főgondnoki felelősséget és terheket vállaló főúr a tisztánlátás jegyében lényegében az intézmény átvilágítását kezdeményezhette. Ugyan erre közvetlen forrást nem találtunk, de feltételezésünket mindenképpen erősíti, hogy Lónyay neve nemcsak sűrűn felbukkan a közölt iratok végén az aláírók sorában, hanem ő elnökölte is a deputatiót. Az új főgondnok tehát közvetlenül és tekintélyes részt vállalt a gazdálkodás hiányosságainak feltárásából. A részletes, teljességre törekvő, s valóban az utolsó krajcárt és szöget is lajstromba vevő dokumentumok érzékletes képet nyújtanak arról, hogy milyen összetett gazdálkodás jellemezte a korabeli protestáns iskolakollégiumokat. Malomkőbányától szőlőföldekig, kocsmától mészárszékig, önálló nyomdától tandíjkasszáig lehetne sorolni a mérleget alakító bevételi és kiadási tényezőket. Forrásaink az említett, mindent összegző hosszas jegyzőkönyv mellett ezeknek az egységeknek, üzemeknek, épületeknek az állapotát egyesével veszik sorra. A dokumentumok részletes feldolgozására, elemzésére ezen a helyen természetesen nem vállalkozhatunk. Ezért, anélkül, hogy korlátozni vagy orientálni kívánnánk az olvasó figyelmét, csak megemlítjük, hogy a sárospataki kollégium gazdaságtörténetére, gazdálkodására vonatkozóan számtalan újabb adalékkal szolgálnak az iratok.1 Mindenképpen fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az eddigi szak- irodalmi megállapításokat messzemenően alátámasztják ezen források is, miszerint a kollégium elöljárói ekkorra már felismerték a gazdálkodás tradicionális szervezési - irányítási módjának elavultságát. Többször felbukkan a külső szakértő, vagy az iskolától legalább részben független felügyelő, a kiadásokat megítélő és ellenjegyző szakértő alkalmazásának szükségessége. Mindez aligha túlhangsúlyozható jelentőségű újdonság — nem elsősorban gazdaság-, hanem neveléstörténeti szempontból. Hiszen ez az egyre általánosabb kívánalom az évszázados, s Patakon még a korszakunkban is oly erős diákönkormányzati berendezkedés alapjait igyekezett megrendíteni. Ugyanakkor fölöttébb tanulságos, hogy csak a gazdálkodás tradicionális irányításának visszásságait ismerték fel az elöljárók, magát a rendkívül szerteágazó, esetenként kifejezetten szétaprózott gazdasági struktúrát nem tekintették idejétmúltnak. Forrásaink a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Levéltárában rendezett állapotban találhatók. A kollégium XIX. század végi professzora és levéltárnoka, Zsoldos Benő az iratokat idő- és tematikus rendben sorba állította és rövid kivonatos formában tartalomjegyzéket is készített róluk. Az iratoknak a munkája révén kialakuló sorrendjéhez a közlés során nem nyúltunk. Sőt a kötet végén, a források lelőhelyének feltüntetésénél szövegszerűen felhasználtuk a Zsoldos-féle tartalomjegyzéket is. A szövegközlés során 1 A sárospataki kollégium gazdaságtörténete a történeti irodalom által viszonylag gyakran és részletesen tárgyalt téma. A kisebb-nagyobb cikkek, résztanulmányok sorából két újabb monografikus feldolgozást emelünk ki. Ezek kifejezetten az anyagi erőforrásokra koncentrálva dolgozták fel az intézmény történetének egy szeletét. E kötetekben további részletes irodalomjegyzék is található a témára vonatkozóan. Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete, 1800-1919. Sárospatak, 1996. Ugrai János: Önállóság és kiszolgáltatottság. A Sárospataki Református Kollégium működése, 1793-1830. Budapest, 2007. 7
