Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Utószó
Mintegy hat évtizeden keresztül különösebb nézeteltérés nélkül élt együtt ebben a sajátos szövetségben a két felekezet. Voltak ugyan bizonyos viták, elsősorban Varannón találkozunk ilyenekkel, mint például az alba használatának kérdése a liturgia során 1629-ben, vagy a lelkészi jövedelem elosztásának ügye 1639-ben,12 * * * ezek azonban nem tekinthetők olyan problémáknak, amelyek a felekezeti együttélést megkérdőjelezték volna. Az evangélikusok elszakadásának szándékáról a 17. század második felében értesülünk. A zempléni egyházmegye 1662. augusztus 30-án tartott újhelyi zsinatán a lutheránuskra nézve még ez az állásfoglalás született: „...miis Uniónkból semmiképpen nem akarjuk ki boczatani, nem lévén semmi igaz oka miért kellenék ki boczatanunk, magoknakis nem lévén kedvek hozzá, minek okáért ez utánis azon Uniót vélek edgyütt megh akarjuk tartan.”« Ekkor azonban már a bomlás jelei mutatkozhattak, mert a reformátusok ez év őszén Mikolai Hegedűs János varannói lelkipásztort, alesperest megbízták az evangélikus gyülekezetek álláspontjának felderítésével. A lutheránus atyafiak most is a közös egyházigazgatás további megtartása mellett nyilatkoztak: „Mikolai uram jelenté, hogy a toóth ecclesiákban kimenvén ecclesianként examinalta őket, hogy ha akarnának-e elszakadni a mi ecclesiainktól vagy nem, kik eggyező akarattal bizonysághot töttek, hogy semmiképpen elszakadni nem akarnak.”1*» Ez a nyilatkozat feltehetően nem volt őszinte, csak taktikai lépésként értékelhető, mert 1663. február 28-án a Sáros megyei evangélikusok küldöttsége Varannón felkereste Mikolai Hegedűs Jánost, akivel közölték, hogy az addig igazgatása alatt lévő zempléni evangélikus gyülekezetek a sárosi lutheránus egyházmegyéhez kívánnak csatlakozni. Mikolai konzultált a zempléni református esperessel, s annak beleegyezésével el is állt az evangélikusok igazgatásának igényétől. A sárosi és a zempléni lutheránusok 1663. májusában és júniusában ki is alakították közös szervezetüket.« Nyilvánvaló tehát, hogy a zempléni evangélikus gyülekezetek 1663-ban teljes egészében a sárosiakhoz csatlakoztak. Minden bizonnyal természetesebbnek vélték azt az egyházigazgatási keretet, amely egyben hitvallási közösséget is jelentett számukra. Elszórt adatok rutének (ekkor még ortodoxok voltak) megjelenéséről is hírt adnak. Terebesen 1647-ben már templomuk is volt: „Az praedicator panaszol, hogy jövedelme igen meg kezdett fogyatkoznia, mivel már inkább, mint azelőtt is az népek három felé, úgymint az mi templomunkon kívül, pápista és oroszok templomában is oszolnak.”16 * Mikóházán szintén szervezett vallási keretek között éltek.« Az 1651. évi vizitáció során pedig jelentették, hogy a helységben a földesúri érdek szembekerült az általános és törvényesen garantált erkölcsi szabályokkal: „Az felvégesi oroszok közt két feleségűek vannak, megbüntetnék, de az földesurak pártjokat fogják. Az bírákat azzal pirongatták, őmiattok nem maradhatnak az oroszok.”18 12 Történelmi Tár 1906. 72, 306. '3 SRKLt. Kgg.I.3. 421. H SRKLt. Kgg.I.3.466. ■5 Hörk József: A sáros-zempléni ev. esperesség története. Kassa, 1885.139. 16 Jelen kötet, 188. v Jelen kötet, 280. 18 Jelen kötet, 212. 440
