Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Utószó
Utószó A Zempléni Református Egyházmegye a 17. században A Tiszán inneni református egyházközségeket összefogó egyházmegyék részben a középkori egri püspöki egyházmegye, részben pedig az esztergomi érsekség területén alakultak meg. Ez a református egyházvidék magában foglalta Abaúj, Borsod, Gömör, Kishont, Torna, Ung és Zemplén vármegyék jelentős részét, valamint több községre kiterjedt Bereg, Heves, Sáros és Szabolcs vármegyékben. A református egyházmegyék (korabeli nevükön: tractus, senioratus, dioecesis) a helvét reformáció fokozatos térhódítása során szerveződtek meg véglegesen. A Luther nevéhez fűződő reformáció szelleme e vidék mezővárosaiban a 16. század negyvenes éveiben általánosan elteijedtnek mondható. A hatvanas évek elején pedig a Tiszán inneni lelkészek többsége már a svájci irányt követte, aminek kifejeződést adtak a Tarcalon tartott zsinatok is (1561, 1562, 1564), valamint a lelkipásztorok Károlyi Gáspár vezette gönci gyűlése 1566-ban. A helvét irány befogadását deklaráló debreceni zsinaton 1567-ben az abaújvári (olykor kassavölgyi-ként is emlegetett), a borsodi és a zempléni tractus képviseltette magát és írt alá a helvét hitvallásnak. Ung ekkor még távolmaradt, minden bizonnyal antitrinitarius esperese, Egri Lukács befolyásának következtében, hiszen az említett zsinat az erőteljesen terjedő szentháromság-tagadással szemben foglalt állást. Egri esperes halála (1574) után azonban ez az egyházmegye is csatlakozott a Tisza-jobbparti senioratusokhoz, s az 1591. évi nagykárolyi zsinaton már mind a négy református egyházmegye jelen volt. Zemplén vármegyében az északkeleti rész birtokosa a Homonnai család volt, északnyugaton a Báthoryak és a Perényiek osztoztak meg a községeken és mezővárosokon. Mindhárom család a reformáció pártfogója volt. Amikor a 16. század ötvenes éveiben a magyarok egyre inkább a svájci reformáció hatása alá kerültek, Perényi Gábor, aki ragaszkodott a lutheri tanokhoz, ideig-óráig még meg tudta akadályozni birtokain a helvét irány elterjedését, de 1567-ben meghalt, így a zempléniek is csatlakozhattak a helvét hitvalláshoz a debreceni zsinaton. A szlovák gyülekezetek a Perényi- és a Báthory-birtokokon nem követték a magyarokat, hanem megmaradtak Luther tanítása mellett. A reformáció során kialakult Tiszán inneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentősen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. A Zempléni Református Egyházmegye a 16-17. században Abaúj vármegye keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc - Füzér - Erdőhorváti vonal menti településeket tudta magáénak, beleértve a Hegyköz településeit is. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Kenézlő, Viss, Zalkod). Ugyanakkor az ungi egyházmegyéhez tartoztak a kelet-zempléni egyházközségek, az abaújihoz pedig a Tárcái, Szerencs és Tokaj környéki gyülekezetek. Ez a helyzet az egyházkerület 1799. évi új beosztásáig maradt fenn. 437
