Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

100.

Balogh Tamás

Triste ministerivm Qvo In primo, praerepto, Ivventa Stephano Koós lugubri parentat calamo Thomas Balog.

A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.101. vers. Korábbi kiadása nincs.

Az elhunytról: 1. a 93. vers jegyzeteit.

A szerzőről: A Sárospataki Kollégium anyakönyvébe 1776-ban bejegyezte nevét egy Balogh Tamás, aki a neve melleti bejegyzés szerint „Miskoltziensis - subscripsit anno 1777." Eszerint nehezen elképzelhető, hogy szerzőnkről van szó. Egyértelműen nem azonosítható azzal a csurgói lelkipásztorral sem, aki 1808-ban megjelentette a Tisztelő versek, melyeket báró nagy-szőllősi Perényi Károly ur, esztergomi kanonok... felszenteltetése alkalmatosságára irt... című munkát (Buda, 1808.).

A versről: hexameterekben írott hagyományos latin nyelvű halottbúcsúztató.

Irodalom:

A szerzőről l. Anyakönyv 308. és Szinnyei.

A vers nem jelent még meg nyomtatásban eddig, tanulmány sem tesz róla említést.

101.

Balogh Mózes

DIALOGVS LVGVBRIS Almam Matrem inter et Filium Stephanum Kos e sinu ejusdem cito ereptum institutus

A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.102. vers. Korábbi kiadása nincs.

Az elhunytról: 1. a 93. vers jegyzeteit.

A szerzőről biztos adataink nincsenek, így azt sem tudjuk biztosan, hogy a Szinnyei által említett Balogh Mózes balogi református prédikátor, akiről Révész Imre azt írta, hogy az „Áldjuk a nagy Isten jóságát..." kezdetű ének szerzője a reformátusok énekeskönyvében, ugyanaz a Balogh Mózes-e, aki ezt a verset írta.

A versről: féldialógus, hiszen az Alma Mátert, az iskolát nem személyesítette meg, csak a haldokló fiút „élesztette fel" néhány disztichon erejéig.

Irodalom:

A szerző kérdéséről 1. Szinnyei.

A vers eddig nem jelent meg nyomtatásban, tanulmányok nem említik.

411