Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Ködöböcz Pál Egy néhány Magyar Versek mellyeknek írásokra okot adott b. e. Kós Istvánnak ez életből lett hirtelen el-kőltó'zése 102. A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.103. vers. Korábbi kiadása nincs. Az elhunytról: 1. a 93. vers jegyzeteit. A szerzőről: Ködöböcz Pálról semmiféle életrajzi adat nem áll rendelkezésünkre. A versről: a felező tizenkettesekben írt vers egy kerthez hasonlítja a földet, ahol a virágok az emberi életek. Ez közkedvelt toposz volt a korszakban az élet bemutatására: a kertben vannak erősebb és gyengébb növények, s a Halál könnyedén kaszálhat - a szó szoros értelmében. A kronosztichon értéke: 1781. Tárgyi, nyelvi magyarázatok: Machaonis - a görög mitológiában Asklepios orvos-istennek orvos-fia. Pórus szigete - az ókorban sziget Alexandria mellett Egyiptomban. Ptolemeus Philadelphos uralkodása óta benne állott az a híres világítótorony, mely az antik világ hét csodájához tartozott. Innen származik a Pharus (Fárosz) elnevezés a világító torony általános megjelölésére. Berzsenyinél: „Mint Pharus lobogó oszlopi, fénylenek." (Virág Benedekhez) így taLáL sírjában a Jóbnak Nénnyére - a férgekre („A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném." Jób 17,13) Irodalom: A vers eddig nem jelent meg nyomtatásban, tanulmányok nem említik. 103. Liszkai Sámuel HERBA CADVCA Seu Hvmanae vitae fragilitas in ultimum honorem felicis reminiscentia adolescentuli Stephani Kós Dicata, et ejusdem exemplo illustrata A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.104. vers. Korábbi kiadása nincs. Az elhunytról: 1. a 93. vers jegyzeteit. A szerzőről: Liszkay Sámuel 1762-ben született Magyarizsépen, ahol atyja, Liszkay Mihály birtokos nemes volt. Sárospatakon tanult 1770-1782 között, amikor, jóllehet theologiát nem tanult, Miskolcon censurát tett és miután jól beszélt szlovákul, málcai segédlelkész lett. Innét 1799-ben Palágyra; 1804-ben Bezőre, 1806-ban Nagykaposra, 1810.-ben Abarára ment. Ugyanebben az évben a felsőzemplén-ungi egyházmegye esperessé választotta (már 1794-ben az egyházmegye ülnöke s 1796-ban a jegyzője lett.) Meghalt 1831. febr. 15. Abarán. Munkái: 1. Halotti beszéd Kazinczy Istvánná Jósa Mária felett... 1815. 2. Ku Obetznej szluzbe boszkej szporadane pisnye pobozne... Sárospatak, 1824. (Közönséges isteni tiszteletre rendeltetett szent énekek, a helvecziai 412
