Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Szentjóbi Szabó László 140. Ugyan azon Ifjatskanak1 ultósso Tisztesség tételére ezen következő Verseket irta Sz. J. László. 1787.10^*^ Januar. Semminek sem tart bizony a' határa E kerek földönn soha oly sokára Hogy ne juthatnék a' halál fogára Az valahára. Karjai prédáinak mindent a' tsunya halálnak Mert a' Kardja nagyon meg köszörülve vagyon. Én ugyan még mind ez ideig élek Azt de meg vallom hogy azomba félek Életem napját mivel összve- járja A bajok árja. Éltem folytában gyakrann esem olly nyavalyában Melynek utánna halál néha fejemre talál. A' halál sem bíz sokat a kezemre, A mikor tettzik tör az életemre, Testemet gyilkos szigonyának éli Összve - metéli Úgy hadaz a' karja mint ö nagysága akarja, Senkinn nem könyörül, szive, hogy ölhet, örül. Példa most Vagner lehet e' dologra A' halál fűzött - vala kit horogra, 's a' kinek testét, noha még Gyerek volt, Zárja e' setét bolt. Mint az öreg Vének holtann temetőbe ménének Ennekis a' fonala meg - szakadozva vala. Oh! Te búsuló kegyes annya 's attya Könyved 'a kék ég sima bóltozattya Láttya, és kedves fiad abban van már, Téged ott vár. Tsontjal Vagnernek szoMorV paDLanba heVernek, LeLke az Égbe örVL IézUsa Vára kőrVL. 1 Wagner Mihály 262
