Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Árdai József 141. 'A senkinek nem kedvező halál szelétűl borzongatott nagy reménységü Ifjatska Wagner Mihály Testének, belőle, 'a fényes Egekben szándékozó Leikével való tusakodása, mellyet magyar Köntösben öltöztetett fel a' fellyebb nevezett szomorú iró iró pennája Anno 1787.10 na January. Szóll a' Lélek. Erőtelen tserép testem alkotmánya, Miért sárgúlt úgy meg homlokod márványa? Úgy féltelek, mint a' tyúk, mikor a' Kánya Aprós tsirkéjhit rabolni Kivánnya. Ugyann mi kékíti kristály körmeidet? Mi ejteti bé olly méllyen szemeidet? Mi tette jeggekke meleg tetemidet? Aliig birod hajdan serény kezeidet. Felel a' test. Minden tagaimat a' betegség rontja Le nyom az isteni harag súlya s fontja Testem alkotmányát tám széjjel is bontja Mellyért bús szemeim sós vizeit ontja Szóll a' Lélek Ha úgy van a' dolog én tűlled el vallók A mennyben jobb szállást magamnak talállok Ditső kapujánál mindaddig mistrállok, Mig a' jobb kezűnknek sorába nem állok. Szoll a' Test. Már úgy a' fel bomlott frigy sirna zokogva, 'A tiszta szeretet vasban ülne fogva 'A barattság távol járna tsavarogva Magát jelengetvén Dávidnak suttogva Mert ha két tzimborák kezeket adnának Egymást útban el nem hagyó parolának, Egygyiknek kereki, hogy ha le rogynának, Ott kéne e' hagyni azt a' másikának. 263
