Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
tudni, hogy Rósa Pál az ő leszármazottja-e, mint ahogy azt sem, hogy ekkor már tógátus diák volt-e Patakon, vagy poézist tanulóként írta ezt a verset. A versről: dialógusos halotti búcsúztató, ahol a test végső búcsút mond a távozó léleknek. Irodalom: A test és lélek búcsújáról való dialóusokról 1. Nagy 2000b 41-42. 143. Gál András A' fellyebb nevezett meg holt Férfiúnak betegségében az Halállal való beszélgetését így képzelte N Gál András A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.163. vers. Korábbi kiadása nincs. Az elhunytról: Szatmári Dánielről semmi biztos életrajzi adat nem áll rendelkezésünkre, azon túl, hogy betegségben halt meg a Sárospataki Kollégiumban. A szerzőről: 1764-ben született Ipoly-Pásztón, ahol apja református pap volt. Szüleit korán elvesztette, de egy jóltevője segítségével Nemesorosziban tudott tanulni. 1776- ban Sárospatakra vitték, ahol 1783. február 2-án subscribált. A kollégiumban tanult 1792-ig. Ezután egy évet a német nyelv elsajátítása érdekében Szepes megyében töltött, ahonnan visszament az alma materbe az úgynevezett „szelíd tudományok" 3. osztálya tanítóságára; azután egy évig a filozófia, két évig a dogmatika helyettes tanára, ennek második évében contra, 1797-ben senior lett. 1795-től 1797-ig könyvtárnok volt. Tehát a kollégiumban lakott 20 évig. Ezután a jénai egyetemre ment, hol az 1798. nyári félévet töltötte, amikor a gönci református egyház meghívta lelkészének. 1799. febr. 10 én elfoglalta lelkészi hivatalát. 1807-ben sárospataki teológiai tanárnak választották, ebből azonban per támadt, mely 1808-ban a másik megválasztott tanár és lelkész javára dőlt el. Gál tehát Göncön maradt 1811-ig. Ekkor az alsóvadászi egyház lelkésze lett - így is halt meg 1828-ban. Énekszerző volt és ő írta a református énekes könyvbe a 180., 187., 193. és 218. éneket. Ezen kívül a gönci református egyház jegyzőkönyvében megírta önéletrajzát is. Munkái: 1. Szomorú, de mégis örvendetes utazás. Lőcse 1792. 2. Burghaim a maga gyermekei körében. Új egyiittvaló beszélgetések a természeti és az emberi életre tartozó némely dolgokról a gyermekek kedvekért irta Mundt G. IV. Mostan pedig némely szükséges jegyzésekkel megbővítve magyar nevendékek hasznokra a maga költségén adta ki. Kassa 1802. Kéziratban több munkája maradt. A versről: dialógusos halottbúcsúztató. A beteg és a Halál párbeszéde. A 4 soros kronosztichon összege: 1786. Irodalom: A szerzőről: Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1878. 43-44. sz. A dialógusos halottbúcsúztatókról 1. Nagy 2000b38-43. 433
