Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
vallástétel szerint alakult magyar egyház újonnan kiadott énekeiből kiválogatva és tót nyelvre lefordítva, azon keresztyének használatára, a kik a nemes Magyarország felvidékén ugyanazon vallásfelekezet rendelkezése folytán tót nyelven végezik az istentiszteletet. L. neve a czímlapon S. L. F. O. Z. Z. a U. E = Samuel Liszkay Farar Oboninszkoho Zboru Zemplinski a Ungvariszki Esperest.) 3. A csillagok lehullásán való közönséges bánat... egy halotti tanításban ... Kazinczy István úrnak ...utolsó megtiszteltetésére; és elmondott Berettőn a gyászos udvarban, Karácson hava 20. 1827. Patak, 1828. Zoványi még egy munkáját említi, de könyvészeti leírását nem adja: A salamoni templom felvatásakor mondott beszéd. A reformátusoknak 1808-ban megújított énekes könyvében a 224. és 232. ének szintén az ő műve. Kéziratban maradt munkái: Fedhetetlen hívségnek és alázatos tiszteletnek bizonysága... Ungvárra szerencsés megérkezésére József főherczegnek az ország nádorának Ungváron Kisasszonyhava 5. 1805. ívrét 5 levél; Magni corporis umbra levis, seu monumentum connubii... Napoleonis... cum Maria Ludovica Austriaca ... ad D. 17 Matrij Abarae 1810. 4rét. A felső-zemplén ungi egyházmegye ekklézsiáinak története, íratott 1805-1809. egy világosító toldalékkal 1811. ívrét 92 ív bőrbe kötve; Abara története. A versről: disztichonokban írott latin nyelvű halottbúcsúztató. Irodalom: A szerzőről 1. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1879. 25. sz.; Uj M. Athenás 258.; Zoványi Jenő: Theologiai Ismeretek Tára II. 332. A vers eddig nem jelent meg nyomtatásban, tanulmányok nem említik. 104. IV.L.J Jó Reménységű Iffjúnak VÁTZI JÓSEFNEK Utolsó Tisztességére Fűzött Lántz. A vers bibliográfiai adatai: SRKTGy Kt. 1124.106. vers. Korábbi kiadása nincs. Az elhunytról: Vátzi József szülei egyetlen gyermeke volt. Tizenöt évesen érte a halál, amikor épphogy elkezdte a retorikai osztályokat. A szerzőről: Nem tudjuk, kit rejt a V. L. monogram. A versről: a halottbúcsúztatók nagy részében igyekeznek szép dolgokhoz hasonlítani a világot, az emberi életet - legszokványosabb a kert és a tenger hasonlat. Ennek a versnek a szerzője azonban a világot a „Nyomorúság fűzött Lánczának" festi le. A vers végpontja, miszerint Vátzi mostmár örülhet, optimizmusba rejtett pesszimizmus, hiszen tulajdonképpen azt mondja, hogy csak a túlvilágon érhető el a boldogság. A vers formailag nem jelentős, hiszen bokorrímes (ragrímes), felező tizenkettesekből felépülő sorokból áll. Irodalom: A versnek ez az első kiadása, tanulmányban sem hivatkoztak rá eddig. 413
