Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Bevezető
Bevezető „S ímé, a Pégazus előmbe lepattan. / Felugrani e szárnyas paripa hátára, / Felettek repkedem Mongolfír módjára. / A levegőégnek felsőbb országából /Mindent pontról pontra láttam a szánkából.''1 18-19. századi szerzőink életrajzi monográfiái ezen a ponton kezdenek el foglalkozni az alkotókkal. A Pegazuson ülve eszmék, filozófiai és irodalmi irányzatok felhői között röpdösnek íróink, költőink, néha fel-felbukkan egy másik hasonló lovas, akivel megmérkőznek, majd továbbrepülnek. A Parnasszus csúcsára érkezve azután végképp megszakad minden kapcsolatuk ezzel a világgal - pusztán néhány használati tárgy, egy íróasztal, penna vagy dohányos szelence emlékeztethet arra, hogy ők is emberek voltak valaha. A tárgyak körül kialakuló kultusz azonban nem visszahozza őket a földre, inkább mindennapjaik magasztosulnak fel, végképp feledésbe vész evilági mivoltuk, költő és költészete eggyé válik egy transzcendens síkon. Az irodalomtörténet sajátossága, hogy a szerzőket akkor is készen állítja elénk, amikor éppen poétikai, filozófiai, stb. fejlődésüket kívánja bizonyítani - ezzel lezárttá téve egy el nem kezdődött kutatást aziránt, hogy tulajdonképpen miből áll mindaz, ami hozzásegítette őket, hogy Pegazus éppen őket vegye a hátára. Jó példa erre Csokonai. Szauder József nagyszabású tanulmánykötetében bemutatta a propozíciós versek közül a sententiát és picturát, mint Csokonai költészetének két, az iskolai oktatásig visszanyúló alappillérét.2 A tanulmánnyal azonban le is zárult a propozíciós versek, vele együtt a korabeli poétika elméleti és gyakorlati oktatásának a kutatása, ezáltal annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az iskolai gyakorlatok során készségszinten elsajátított metafora-anyag, az iskolai versköltés számos egyéb műfaja és az iskolai verstan hogyan épült be a szerző későbbi költészetébe. Maradt tehát egy alig említésre méltó epizód a Csokonai- életrajzban a Kollégiumban eltöltött időszak - vele együtt a diáktársakkal való viszony (pl. az általa létrehozott olvasóegylet) és a Csokonai-költészet számára minden tekintetben alapul szolgáló iskolai poétika megtanulása, majd tanítása. Másik példaként említhetjük Kazinczyt, aki több írásában is beszámol diákéveiről - s akinek modernkori életrajzában ugyancsak egyetlen adattá sűrűsödik minden olyan iskolai élménye, amely a széphalmi mester 17
