Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)

Versek

Ha madár fészekre találsz oly formában

Melyben él a madár,1 vagy van tojásában,

Meg fogván Fiait, 's hányván kalitkában Az Annyokhoz ne nyúlj, ereszd szabadjában:

De ime én ream hogy rám akadának

Fiaimmal együtt, hogy meg találának El szedvén Fiaim, annyokba kapának Egy Fiammal együtt, magamat hagyának.

Ki volna oly erőss szivű közöttetek

Ki ezt el szenyvedné; bátor keressetek Tudom nem találtok; hat meg engedjetek Le ragadt nyelvemmel, ha igy beszélgetek:

Eddig tsak mesében beszeltem veletek

Van e' bekességes-tűrő hű szivetek De latom még ennyit Ti nem szenyvedtetek Ez az oka, nekem, hogy nem feleltetek.

Ősz Hattyú képében Boka István szóltam

Ki is tsendességben míg fészkembe voltam Fiaim, 's fészkemet, míg olythattam óltam lm most bánátimban tsak nem majd meg holtam

Vgyan is a fészkem hogy meg találtatott

Hogy kilentz magzatom tollem el hordatott.

Hű társam az annyok hogy ki vágattatott Békével szenyvedtem; István meg hagyatott.

De már most a midőn ez is el lopatott

I Mert már tsak igy szollok | ha Jób igy szólhatot Isten Tolled házam már el pusztítatott Az én szivem erre, jobban fakadhatott.

Vallyon az Istennek a maga Törvényét

Vessem e' szemére, maga szerzeményét Hogy meg nem tartotta; életem reményét El vette; 's boritá, rám a bú őrvényét.

1 madá<s>r - felülírással javítva