Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Távol legyen tőllem hogy én azt mondanám Mert a Törvény Adott, igy majd karomlanám Maga Törvényének, ala taszitanam Ezzel, tsak bánatom, 's kinom árasztanám. Inkább tsak halgatok szenyvedem békével Mint többi serelmem, ezt is szerelmével Tudom felyűl mullya: a Jésus vérével Könyhúllatásimat váltya érdemével. De tsak ugyan még is jaj meg nem álhatom Egyetlen egy Fiam úgy nem sirathatom Hogy tsendesen legyek; azt nem tsinálhatom Szivemet annyira nem batorithatom. Édes István Fiam, hát nem vagy mellettem O! nem vagy o! nem vagy. O! bár tsak helyettem Itt maradtál volna, bár tsak én felettem Inkább Te sírnál igy; o! kedves születtem. Megholt Édes Anyád nekem táplálómmá Teged hagyott, mert más nem volt; istapomma Tudom lettel volna; de már por halommá Lettel mint Testvérid, jaj aggodalmommá. Isten! erőss Isten, bennem mit találtál, Hogy egész Házammal engem fel predáltal De jaj meg némúlok, mert ha meg próbáltál Engem kár2 hozatra méltónak kiáltál. O! vajha tsak ezt ez egyetlenegyemet3 István fiatskámat tellyes reményemet Kit kertedbe tarték neked, mint szememet Hagytad volna már meg egy maga kintsemet. De o! nagy Madarász a mint meg áldottál Ezzel; úgy engemet attól, meg fosztottál Te adtad őt, reá számot is tartottál Vgyan Te is vetted el, 's igy tanitottal. Meg is tanúltam már hogy reménységemet Egy gyenge nád szálhoz nem kötöm szivemet Mert ha el oldodzik, senki örömömet Viszsza nem adhattya, 's el vesztem éltemet. 2 k<...>ár - felülírással javítva, olvashatatlan az eredeti szó 3 eredetileg különírva, utólag összehúzva 158
