Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1948
áldott alkalma volt. Az adománygyűjtéskor ügybuzgóságukról tettek bizonyságot. Mind a szálláskészítésnél, mind az adományozásnál gyülekezetem megértő szeretettel fogadta őket. ALSÓ-FELSŐFÜGÖD: Nagy Imre lelkipásztor: Istennek legyen hála 1948. november hó 17-én délután 4 órakor 3 szekéren begördült a szupplikációs diákság Fügöd községébe, ahol a parókia előtt szálltunk le. A nagytiszteletű úr egész családjával szívesen fogadott bennünket. Pár perc múlva már szét is oszlottunk a diákokat fogadó családok között. Én magam egy nagyon jó helyre kerültem mondhatnám a szupplikációs út egész ideje alatt ez volt a legkedvesebb, legközvetlenebb, színes és úgy az ellátás mint a társalgás tekintetében legcsaládiasabb, mondhatnám legőszintébb és legmelegebb hely a számomra. A szolgálatok sorrendjére végre itt egy kicsit eltérő volt a szolgálatunk az eddigiektől. Ugyanis a kiértesítés szerint nekünk itt két helyen kellett végeznünk úgy a templomi, mint világi szolgálatot. De mivel a község egy és csak egy helyen van templom is, és hogy program- szerű sorrendet (már a községek sorrendjére nézve) ne mellőzzük, úgy osztottuk be szolgálatainkat, hogy 17-én este végeztük el a templomi szolgálatot, 18-án reggel gyűjtöttünk és 18-án este 7 órai kezdettel megtartottuk az iskolában a világi szolgálatunkat. A szolgálatok hasonlóan a többi gyülekezetekben elvégzett szolgálatokhoz jól rétegződtek és így a gyülekezet, mint a lelkipásztor teljes elismerését érdemeltük ki. Különben jól jött ez a két nap közbe, mert a társaság már be volt rekedve, és fáradt hangú volt, úgy, hogy a Fügödön töltött két nap határozottan felfrissülést jelentett a számunkra. A község vegyes vallású, de az áldozatvállalásban épp úgy, mint az adakozásban a főiskola legszívélyesebb köszönetét érdemli ki. Különben ezekről a dolgokról majd a nagytiszteletű úr számol be a következőkben: A község lakossága már a sárospataki levél kézhezvétele és az abból való értesítés óta nagy szeretettel s türelmetlenül várta a „sárospataki diákokat”. Amikor templomban - istentisztelet után - megmagyaráztam a híveknek, hogy miről is van szó, s anyagilag miben érinti őket, a legnagyobb szeretettel ajánlották fel hajlékaikat az érkező fiúk számára. Sőt, amikor feltártam előttük, hogy Fügöd két napra van beosztva, értesítsem -e a főiskolát, hogy másképpen intézkedjenek, egyhangúan azon voltak, hogy csak legyenek itt a fiúk két napig, szívesen látják őket. Hogy pedig semmiképpen se mehessenek el, egynapi műsorukat két részre osztották. Hiába volt már a fiúk minden igyekezete aztán, hogy egy napot ne lógjanak, nem mehettek, hiszen a gyülekezet parancsolta, hogy így legyen. - Nagyon szépen megvilágítja a pataki főiskola diákjai iránti szeretetteljes ragaszkodását híveinknek a következő megtörtént esete is: Hétfőn beállít hozzám egyik gyülekezeti tag - asszony! -, hogy ő vasárnap nem tudott eljönni templomba, mert a család többi tagja ment, s az a „gyarló ember” csak nem íratott diákot. Már csak ne tegyem meg, hogy hozzájuk ne adjak legalább egyet. Vegyek el valakitől. Mikor mondom, hogy ezt nem tehetem, mert sértődés lesz a vége, kijelenti, hogy ő nem bánja akárhogy is, de neki diákot adjak. Másnap megtudtam, hogy 80 forintot kért már kölcsön, hogy minden jóban részesitse a „diákot”. Kénytelen voltam tőlem átadni egy fiút, hogy meg legyen a kívánsága. A fiúk rendes időben megérkeztek, s úgy szereplésük, mint magaviseletük a gyülekezet elismerését érdemelte ki. Ezt különben a nagy szegénység ellenére megmutatkozó áldozathozataluk is bizonyítja. Örömmel venné a gyülekezetünk, ha évenként legalább egyszer megjelennének közöttünk az Alma Mater fiai, s szívet-lelket felfrissítő és vidámító szerepléseikkel ki-kizökkentenének bennünket a megszokott - lehangoló - egyhangúságból. Isten áldása nyugodjék meg a drága anyaiskolán és annak gyermekein! Adakozás és persely: 724,87 Ft. 10 kg kukorica Fügöd, 1948. november 19. 48
