Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1948
VI. KÖRZET: Abaújkér, Vizsoly, Alsócéce, Felsőcéce, Korlát, Fony, Vilmány, Hejce. SZUPPUKÁNSOK: Kísérő: Ablonczy György Arday Janka Andor csv., Balogh Bertalan, Benke György, Boncsér Zoltán, Bögödi Dezső, Czinke Zoltán, Danes Lajos, Fazekas István, Horváth Ferenc, Makó Zoltán, Sipos István, Tóth József, Victor István (egy gimnáziumi osztály tanulói). RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:47 KORLÁT: Czinke Zoltán: November 18-án reggel 9 órakor indultunk Cécéről Korlátra. A két község közötti távolság körülbelül 6 km. Ezt az utat gyalog tettük meg a szikkadó félben lévő őszi sárban. Útközben a cécei élményeket meséltük egymásnak, hogy kellemesebbé tegyük az utat. Tanár úrnak eldaloltuk a Cécén tanult helyi nótát: „Bor, bor, bor, jó az alsócécei bor”..., ami egyedüli emlékünk azok közül, amit minduntalan idézhetünk. Körülbelül 11 órára értünk át Korlátra. Az emberek éppen a templom környékét homokozták, hogy ne legyen sár a vasárnap, azaz két nap múlva tartandó harangszentelés alkalmával. Az utcán tartózkodó emberek újságolták egymásnak, megjöttek már a mi diákjaink. Néhányan mondták, hogy miért nem vasárnapra mentünk már. A parókiára megérkezve letelepedtünk, és ott voltunk 3 óráig. Akkor egy presbiter elvitt bennünket szállásainkra. Míg mentünk a falu különböző részeibe, kíváncsi kislányfejek tűntek el az ablakok függönyei mögött. Útban jólesett látni azt a nagy érdeklődést, amellyel fogadtak bennünket. A templomi műsorunk itt is, mint mindenütt 5 órakor kezdődött. Az „Isten nagyságát hirdeti az ég”, című énekünk annyira megtetszett, hogy a nagytiszteletű úr megkért bennünket, hogy vasárnap menjünk vissza, elénekelni a harangszentelés alkalmával. Ennek a kérésnek nem tehettünk eleget, mert vasárnap még előadást kellett tartanunk. A világi műsorunk istentisztelet után körülbelül 7 órakor kezdődött. A helybeli bíró, egy kedves öreg bácsi, mélyértelmű beszéddel fogadott bennünket, melyre osztályfőnökünk, Ablonczy György tanár úr válaszolt. Az előadásunkkal ilyen nagy sikert sehol sem értünk el, valósággal tombolt a nép. A táncszámokat még harmadszor is visszakérték. A nagy ünneplésről az volt a benyomásunk, hogy vagy nagyon jó, és jól sikerült, vagy a közönség még nem látott hasonló, vagy hozzáfogható műsort. A gyűjtést 19-én reggel végeztük 4 csoportban. Annak dacára, hogy előzőleg is gyűjtések voltak, mégis el lehet mondani, hogy a hívek áldozatkész szeretetével találkozhattunk minden háznál. Délután 2 órakor kicsit nehéz szívvel hagytuk el ezt a sárban és jó szívekben bővölködő kedves kis falut. Sebő Antal lelkipásztor bejegyzése a naplóba: Hivatalosan igazolom, hogy a főiskolánk szupplikáló csoportja Korlát egyházközségbe 1948. november 18-án megérkezett, megbízatásának mindenben eleget tett. 18-án este templomi - ünnepélyt, majd műsoros estet rendeztek; 19-én Korláton sőt egy gyűjtő csoport Árka fiók-egyházközségben gyűjtött. Egész gyülekezetünk egyező megállapítása, hogy sokkal többet adtak, mint amit kaptak. Jól esett kicsit szívnunk Patak egészséges, tiszta levegőjéből. Isten áldása legyen úgy a küldőn, mint a küldötteken. 47 SRK Tudományos Gyűjteményei, Adattár At. 1,304. 49
