A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
A SZÍV 1994. ÁPRILIS 183 EZT A NAPOT AZ ÚRISTEN ADTA ÁPRILIS 3. - HÜSVÉTVASÁRNAP ApCsel 10,34a.37-43; Kol 3,1-4; Jn 20,1-9 Jónás jele A Virágvasárnap olvasott Márk-szenvedéstörténet utolsó mondatai arról szólnak, hogy Jézust sírboltba helyezik; s Mária Magdolna és egy társa megfigyelik, hová temetik a Mestert. Beköszönt a szombat, húsvét szombatja ráadásul: engedelmeskedni kell a törvénynek: nyugalomba helyezkedni és várni. Várni, hogy leteljen a törvényben megszabott idő, s amikor már szabad, útra keljenek megtenni mindazt, ami egy szeretett személy holttestének kijár: annak rendje és módja szerint megadni neki a végtisztességet. Vasárnap kora hajnalban végre ismét elindulhatott a sírhoz Mária Magdolna. Azonnal megérezte, valami nincsen rendjén. De azt nem tudhatta, hogy a csendben, a magányban, amíg ők éppen a szombat törvényét tartották tiszteletben, megrendült a föld, megrendült a természet rendje Jákobnak és Izraelnek Istene előtt. (Zsolt 114,7) A feltámadás teljesen titokban, ismeretlenségben történt, Isten titka maradt. Ez a nemzedék jelet kíván, de nem kap mást, csak Jónás prófétáét - mondta Jézus. Drága, mindennél értékesebb jeleket kaptunk tőle mégis a feltámadás csodájáról. Tanúkat, akiket azok a jelek (egy hűséges asszony tanúsága, néhány összehajtogatott halotti kelme) meggyőztek arról, hogy a reménytelenségnek vége, sőt, hitetlenségük és reménytelenségük bűn. Olyan bűn, amelyből ugyancsak van feltámadás. Mi ezektől a tanúktól tanultunk meg reményben élni, folyamatosan VASÁRNAPI GONDOLATOK
