A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
184 KATOLIKUS LELKI SÉGI TÁJÉKOZTATÓ úton lenni a kétkedés és a szilárd bizonyosság között. A hét első napja, a vasárnap így lett a feltámadás eseménye miatt a keresztények ünnepnapja. A régi elmúlt és valami új valósult meg. (2Kor 5,18) A húsvéti időszak mind az ötven napja olyan, mintha egyetlen VASÁRNAP volna. Ezt az örömhírt nem lehet elég sokáig ünnepelni. Jónás jelén kívül hátravan még néhány igazi találkozás a Feltámadottal! Az egész húsvéti időre vonatkozik a 117. zsoltár sora: Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta. Hála legyen a feltámadásért! Hála legyen azokért a tanúkért, akik láttak és hittek! Hála neked, Urunk, hogy miértjeinkre a feltámadás csodájával válaszoltál! Köszönjük a vasárnapot, a húsvét ajándékát! Amen! ÁPRILIS 10. - HÍÍSVÉT 2. VASÁRNAPJA ApCsel 4, 32-35; ÍJán 5,1-6; Jn 20,19-31 Békesség nekünk F olytatódnak a jelek. Még aznap este is mennyi találkozás! Bezárt ajtók, rettegő apostolok, akik még egymásban sem tudják tartani a lelket. Ebbe a tehetetlenségbe lép be Jézus az ő békességével. A találkozás örömmel tölti el a tanítványokat. A mindaddig zárt ajtók mögött rettegők félelmetes küldetést kapnak: Amint engem küldött az Atya, úgy küldetek én titeket. Nem korai ez még egy kicsit? Jézus a Lelket adja nekik a bűnbocsánat ajándékához, tehát már nem lehet túl korai a küldetés sem. Egy kis „kóstoló” pünkösdből már húsvét estéjén. Tamás elmulasztja ezt a találkozást. Ráadásul senki sem képes meggyőzni őt Jézus feltámadásáról. Minden későbbi kételkedő nevében jelenti ki: ha nem látom, ha nem tapintom, én ugyan nem hiszem. Lehet, hogy láttatok valakit, de az nem lehet ugyanaz a Jézus, akit öt helyen is átszúrtak szögekkel és a lándzsával.
