A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
156 KATOLIKUS LELKISÉGI TÁJÉKOZTATÓ ráébredt bűnbocsátó feladatára, amelyet a történelem folyamán más és más formában gyakorolt. Az ókori egyházban csak az igen súlyos bűnök esetében került sor nyilvános vezeklésre, amely kemény elégtétel kirovásával járt együtt. Csak az elégtétel elvégzése után kaptak a bűnbánók a püspöktől feloldozást, és csak ezután járulhattak újra szentáldozáshoz. A korai középkortól kezdve terjedt el az egyházban a gyakori szentgyónás és felol- dozás. Az elégtétel is enyhébb lett idővel, és a gyóntatok már az elégtétel elvégzése előtt megadták a feloldozást. Ezt a gyakorlatot követi az egyház ma is. A bűnbánat szentsége, ha helyesen végezzük, minden esetben a bűnösöket is szerető Isten irgalmával való találkozás örömteli és hálás tapasztalatát adja meg számunkra. (Folytatjuk) Szíves megtérését (Äz'-ßieii!) WYSZYNSKI BÍBOROS FOGSÁGÁNAK TÖRTÉNETE 1954. október 6. szerda A reggeli, az utolsó séta a kertben, miután leadtuk a személyes holmit, hogy tízkor elvihessék a repülőgéphez. (...) A gép déli egykor szállt fel és délnyugatnak repült. Ismeretlen cél felé. (...) Háromkor landoltunk valahol a mezőn, egy általam felismerhetetlen város közelében. (...) Maradnunk kellett a gépen egészen hat óráig. Csak a sötétség beállta után hagyhattuk el a fedélzetet és szálltunk be az autókba. Körülbelül háromnegyed órán át autóztunk. Egy erdőben álló ház előtt szálltunk ki, ez lett új tartózkodási helyünk. Prudnik alatt a ferencesek kolostora volt ez, amelyet most „internáló táborrá” alakítottak át. En •Oag'Jok az ajtó (Jn 11,9) . . ' V - *' * ''
