A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
324 „%isszíV” - szzwiyfatosvogAJi meg a szívüket. Képzett volt nemcsak szakmájában, a női fodrászatban (kényes ízlésű színésznők, többek között Kacsóh Pongrác nagy sikerű János vitéz című daljátékának ünnepelt primadonnája, Fedák Sári is megbízott ügyességében), hanem kitűnő szakácsnak, cukrásznak, ügyes villanyszerelőnek, jótékony célú előadások műkedvelő színészének és diákszínpadokon szereplők ügyes maszkírozójának is bizonyult. Leginkább azonban betegápolóként kamatoztatta rendkívüli tehetségét. Jártasságot szerzett laboratóriumi vizsgálatokban; kvantitatív, sőt kvalitatív vérvizsgálatai segítségével segítette az orvosok diagnózisait. Emlékezetes e tekintetben vitája néhai Neuper Ernő pécsi sebészprofesszorral: növendékének, J. L-nek sürgős felvételét kérte a sebészeti klinikára, előrehaladott vakbélgyulladás gyanúja miatt. A tanár úr ugyan felvette a fiút, de a műtétet indokolatlannak minősítette. A testvér erőskö- désére azonban, meggyőződése ellenére, végül is vállalta a műtétet. Galina testvér föltevése helyesnek bizonyult, a rendellenesen fejlődött vakbél fel is fakadt már, a genny elöntötte a hasüreget. A nemes lelkű professzor úgy intézkedett, hogy ezután, ha Galina testvér sürgős esetben műtétet kér, a klinika azonnal készüljön föl arra. Józan ítélőképességére, bölcsességére, finom tapintatára és meglepő emberismeretére jellemző, hogy az orvosok, az egyetemi professzorokat sem kivéve, feltétlen bizalommal bízták rá egyik legkényesebb problémájuk megoldását: a tiszteletdíj megállapítását. Sikereivel, kiváltságos helyzetével sohasem kérkedett, csak a hivatalával és képességeivel járó felelősség terhét vállalta. „Betegápoló segítő testvér vagyok", helyesbített, ha valaki doktornak címezte, vagy annak tartotta szolgálat közben viselt fehér köpenye miatt. Pannonhalmán is nemegyszer hívták egy halálveszélyben lévő beteghez. Éles szeme, gazdag tapasztalata, döntésképessége, biztos, határozott fellépése, bizalmat keltő, megnyerő modora általában hamar eloszlatta környezete tanácstalanságát. A Pius Kollégium államosítása után mint pénzbeszedő házról házra járt, látogatta a családokat. Ami nem sikerült az ezzel megbízott atyának, sikerült neki: rövid idő alatt 18 házasságot rendezett. Boldog volt. Emlékezőtehetsége ámulatba ejtette a nála évtizedek múltán váratlanul tisztelgő öregdiákokat, amikor azzal köszöntek be hozzá: „Jó bácsi! Emlékszik-e rám, ki vagyok?" A „jó bácsi" ilyenkor kiegyenesedett, végigmérte tekintetével a jövevényt, arca felderült, és mondta nemcsak a családi nevét meg a becenevét, hanem még intézeti számát is. Jezsuita volt:
