A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-11-01 / 11. szám

A SZÍV - 1993. JtOV'LM'B'L'JL

495

t%3. ©Iktólbsir 13. W4 gyertyák és miseA napfény világosságában jobban kÖYlMV lilikül

szemügyre vehettem sorstársaimat. Mind- J

kettőjüket nagyon megnyomorította a börtönélet. A pap igen sovány, a nővér egyszerűen

csont és bőr. Elővettük a liturgikus felszerelést és berendeztünk egy oltárt az íróasztalon. A szentmisét gyertyák és misekönyv nélkük tartottuk meg. így kezdődött el lelki életünk - hármasban.

Reggeli után körülnéztünk. A nagy ház régebben kolostor lehetett, sebtiben hagyták el ismeretlen lakói. Mindenhol a renoválás nyomai. A folyosókat kimeszelték, a padlókat lekenték. A szobákban is az éppen csak befejezett, silány munka nyomai. A festéket a ház előtt kiöntötték, az ecseteket eldobálták, az ablak előtti lefolyó teleszórva szeméttel. A műemlék jellegű ház falain látni, hogy a szemetet az ablakból hajigálták ki. Liturgikus tárgyak részei árulkodnak: törött gyertyatartók, szenteltvíztartó darabokban, feszületek és Szűzanya-szobrok maradványai. A kertben az ösvényeket sárga homokkal szórták fel. Sok fát kivágtak. A kerítés menti fákat mindenhol körültekerték embermagasságú szögesdróttal. A mellette levő többi fát is kivágták vagy otrombán lefűrészelték; köztük sok ősi, védenivaló fa lehetett. Mindenhol szemét és rendetlenség. A gyümölcsfákon termésnek nyoma sem látszik. A nagy halasmedence tele van szeméttel és sárral. A kerítés mentén lámpák; drótok, kábelek és vezetékek szerpentinjei lógnak mindenhol. Frissen emelt és lemeszelt kerítésrészeket is látunk, amelyek a gazdasági udvartól és az épület északkeleti oldalától választják el a kertet. (...) Az egész házat köröskörül fák rejtik el a külvilágtól. (...) A kerti út végén földszintes ház teteje látszik; felső ablakainak „üvegszeme" mögül éber őr szeme is pásztázza a terepet. A másik őrszem egy fa alatt áll és lustán könyvet lapozgat. (...)

Tizenegykor megjelenik egy férfi, aki az intézmény parancsnokának mondja magát. Egyelőre nehéz rájönnöm, milyen jellegű „intézmény" ez. Sok civil ruhás férfit látni mindenhol. Lehetnek körülbelül harmincán. A parancsnok középkorú, zömök férfi, akire a civil ruha sehogyan sem illik; tekintete fürkésző, arca kifejezéstelen. Még egyszer közli velem, hogy rendelkezésemre áll az első emelet, a folyosó és a fürdőszoba, valamint a kert, ahol kora reggeltől este nyolcig szabad tartózkodnunk.

Mivel új helyen vagyok, ismét tiltakozom a fogvatartásom miatt.(...)