A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-11-01 / 11. szám

A SZÍV - 1993. JtOVEMWEIl

493

WYSZYNSKI BÍBOROS FOGSÁGÁNAK TÖRTÉNETE

©któlbeír t% laMS

S

zokatlanul korai vacsora után elkezdtem olvasni egy Szent Józsefről szóló könyvet, amikor váratlan kopogást hallottam. A hívást meg sem várva belépett a műbőrkabátos, kalappal a kezében. „Elmegyünk innen" - közli velem. Különösebben nem lepődtem meg. „Mennyi idő van csomagolásra?" - kérdem. „Fél óra. Mi majd segítünk. Itt vannak a bőröndök." - „Köszönöm, de inkább egyedül csomagolok." „Vendégem" meg egy társa elkezdik összeszedni a holmimat. Kérdezem, milyen távolságra kell mennünk. „Körülbelül száz kilométerre." Emlékeztetem, hogy az itt-tartózkodásom elején megígért beszélgetés elmaradt. Ő azonban egyáltalán nem is emlékszik arra, hogy bármilyen beszélgetést ígért volna. Látom már, hogy az az ígéret is csak rendőri fogás volt.

Elég hamar összeszedtem a holmimat a Miodowa utcából elhozatott bőröndjeimbe. Sötét a lépcsőház, ahol két hét óta most először lemegyek. Teremtett lélek sincs a közelben. Még az éjszakánként a folyosón annyi zajt csapó katonáknak sem látom nyomát.

Helyet foglalok az autóban a műbőrkabátos mellett. Diszkrét távolságban több kocsi várakozik. Indulunk. Isten nevében! Annyira „tárgynak" érzem magam, hogy nem kérdezek semmit. Szűz Mária és Szent József - éppen akitől oly hirtelen elragadtak - gondjára bízom magam.

A sötétségen át vezető út kiválón alkalmas az imára és az elmélkedésre. (...) Az út végén erősen kivilágított kapu elé kanyarodunk; nagyon sok lámpa ég. A kapura friss deszkát szögeztek. Valami láthatatlan szellem nyitja ki a kaput. (...) Az első emeletre vezetnek, frissen meszelt, széles folyosóra. (...) (...) Rövidesen megjelenik egy kövérkés uraság és bemutatkozás nélkül kijelenti, ez lesz új tartózkodási helyem; ebben a házban