A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
A SZÍV - 1993. SZ'LTTLAÍ'S'L^ 417 A liturgia megújítása Babos István A li. vatikáni zsinat elrendelte a liturgia megújítását, ami meg is történt rövidesen a zsinat után. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az új formát, amint azt a zsinat elrendelte, új szellemmel töltötték meg a hívek és pásztoraik. Ezért talán érdemes felvetni a kérdést: mit akart elérni a zsinat a liturgia megújításával a szentségekkel kapcsolatban? Minden hasonlat sántít, ennek ellenére hasonlatokhoz fordulunk, mert azok szemléltetően tárják elénk a megoldandó kérdést. Ezt a figyelmeztetést szem előtt tartva hasonlítsuk az egyház két - trentói és II. vatikáni - zsinatát egy régi épület felújításához. Ha egy régi épület igen rossz állapotban van, a teteje beázik, falai düledeznek, a munkát ott kezdik, ahol legnagyobb a baj. A munkások fő célja az, hogy a további rombolást megakadályozzák és nincsenek tekintettel az apróbb részletekre. Nem törődnek azzal, hogy a javítás nyomai nagyon is kirívóak és szembetűnőek. A lényeg az, hogy a tető nem ázik be és a falak nem porladnak tovább. A trentói zsinat (1545-1563) ilyen munkát végzett. A másik eset, amikor nem fenyegeti összeomlás az épületet, de felújítják, egyrészt azért, hogy a technika új eredményeit beépítsék a régi épületbe, másrészt azért, hogy a régi épület eredeti szépsége táruljon a szemlélők elé. Ezért az újabb toldásokat lebontják, az újra vakolt és átfestett falakat megtisztítják. így a régi, szolid alapokra rakott épület visszanyeri eredeti formáját. A II. vatikáni zsinat (1963-1965) munkája az ilyen felújításhoz hasonlítható. A trentói zsinat fő célja az volt, hogy a reformáció támadásainak élét elvegye és nem az, hogy a katolikus tanítást a maga teljességében kifejtse. A vita tárgya a szentségekkel kapcsolatban, igen leegyszerűsítve, így fogalmazható meg: az újítók szerint az egyetlen dolog, amit az ember az üdvösségével kapcsolatban megtehet az, hogy hisz. A szentségek is (legtöbbjük elfogadta, hogy a keresztség és az Eucharisztia Krisztustól eredő rendelkezés) a hitet táplálják. Úgy hatnak, mint az igehirdetés, ami meghatja a hallgatókat és arra serkenti őket, hogy még erősebben higgyenek és bízzanak abban, hogy az Isten Jézus Krisztus érdemei miatt üdvözíti őket. Ezzel szemben a zsinat a szentségek hatékony kegyelemközlését hangsúlyozza, miszerint a szentségek nem csak a hitet ébresztik, hanem Isten kegyelmét közlik, üdvözítenek. Ezt a vitát szem előtt tartva megért
