A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-09-01 / 9. szám

410

„xisszíV" - szzotTj&iosvogM.

olyan helyzetbe, ahol ő lesz a gyengébb, az ügyetlenebb, a legyőzött. Ebből a szemszögből bizony egészen másképp néznek ki a dolgok. Amiről te nem tudtad őket meggyőzni, meglehet, meggyőzi őket az élet... De mondd csak, Máté hogy viselkedett a játék megbeszélése alatt?- Látszott az arcán, hogy megakadt azon, amit hallott... És amikor újra játszottuk ezt a játékot, ő esett ki elsőnek. Pedig igazán játszott, másodszor is - csak már nem volt olyan .... erőszakos...- És valóban nem romlott el a kedve?- A, egyáltalán nem látszott letörtnek. Szerintem annál sokkal többet jelentett számára, hogy megértett valami fontosat magából és a világból...

Néhány szó a csendről

I

tt is, ott is, egy-egy témánál megemlítettem már a csend áldásait, de azt gondolom, külön is érdemes néhány szót írni róla.- Zolikaaa! Ágikaaa! - kiabál a szomszédos ház ablakából napjában többször egy anyuka. Kiáltania kell: Zolika és Ágika, akik az udvaron játszottak, most eltűntek a látóköréből, s ő nem mehet le megkeresni őket, mert otthon vigyáz Ákoskára. Borzalmas ez a kiabálás, de senki sem tiltakozik - mindenki megérti.

VISELKEDJÜNK- Anyu! Anyuuu! Dobd le a labdámat! - kiabál az ablak alatt Peti, aki a harmadikon lakik; neki is bizonyára magas felszaladni napjában többször is.- Dóri! Dóri! - kiabál fel minden reggel Orsi, aki Dórival együtt jár iskolába. Minden reggel érte jön, de biztos, hogy mindig ordítania kell? Nem várhatná meg csendben Dórit, aki úgyis lejön?- Oszkár! Jössz ide! Oszkár! - hívja futkározó kutyáját minden nap este tíz és tizenegy között a házunk előtt sétáltató bácsi. Pedig neki biztosan nem muszáj. Hiszen azért van kutyája, hogy sétáltassa, megfuttassa, s tán csak nem azért, hogy az esti sétáknál a gazdi lábánál porosz- káljon?

E négy eset közül van olyan, amikor megértőek vagyunk a kiabálóval, a gyereknek még sok mindent elnéznek, a tinédzsereknek senki nem