A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1993. JÚLIUS-Azigziszms 365- Nem, nem - tiltakozott élénken. - Az erő benned van, belőled árad; amire képes vagy, azt mindig meg is fogod tudni tenni, akkor is, ha olykor úgy érzed, reménytelen vállalkozásba fogtál. Én - tűnődött el - legfeljebb szeretetet és hitet adhatok hozzá.- Ha szeretsz, miért hagytál el? - Hallgatott, majd megszólalt:- Most itt vagyok, veled vagyok. Amikor neked nehéz, mindig veled leszek. Erre gondolj!- De elmész, újra elmész - tört fel belőlem keserűen. - És tudom, ha most elmész, soha többé nem térsz vissza.- Nem hagyhatom ott örökre a virágomat, a báránykámat és a tűzhányómat. Szükségük van rám. És félek, nagyon félek az úttól. A hozzád vezető úttól. Az út, ezt te nem tudhatod, rettenetes. Te csak annyit tudsz, hogy két bolygón élünk. De arról, hogy mi van köztük, nem tudsz, és nem is tudhatsz semmit. Még egy felnőttnek is megpróbáltatásokkal teli ez az út, nekem meg szinte elviselhetetlen. Nem a csillagközi porra, a mellette elsüvítő meteordarabokra gondolok -, azokkal képes vagyok dacolni. Elkerülöm őket, mint gyakorlott űrutazó, és még büszke is vagyok magamra, ha sikerül ügyesen kitérnem előlük. Ami rajtam kívül van, kevésbé aggaszt. Amitől viszont megrémülök és egész valómban rettegek, az saját magam vagyok. Olykor azt hiszem, tudom, ki vagyok, de vannak időszakok, kábult zavaros időszakok, amikor önmagam számára is hétpecsétes titok vagyok, képtelen arra, hogy feltörjem a pecsétet, s teljességgel tanácstalan, hogy merre térjek a következő percben. Céltudatosságom gyakran csak látszatra az, valójában sokszor teljesen megbénulok, és olyan vagyok mint az alvajáró. Nem én cselekszem ismeretlen erő mozgat. Én magam vagyok az út, a borzalmak útját magaban hordozom. Érted? Látva értetlenségemet, némi szünet után lemondóan hozzátette: - Dehogyis érted, nem is értheted, ezt képtelen bárki is felfogni rajtam kívül. - Hangja megértő volt, és szomorú: - Ti, felnőttek megkísérlitek a dolgokat logikus rendbe szedni, s ha szembekerültök valamivel, ami ennek ellenszegül, vagy nem engedelmeskedik logikátok törvényeinek, akkor arról egyszerűen nem akartok tudomást venni, ez egyszer s mindenkorra kívül reked a gondolatvilágotokon. így én nem tudok gondolkodni, s félek, sokszor másképp is érzek, mint te...- Mert számodra igazából nincs idő, mivel egy állandó parttalan jelenben élsz. Tudni tudod ugyan, hogy van idő, létezik múlt és jövő, de megélni csak a jelent vagy képes.- Miből gondolod?
