A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

n SZÍV - 1993. JÚLIUS—AUGUSZTUS 293 Minden krisztushívő közös elkötelezettséggel dolgozzon az evangelizálásban A zsinat ökumenikus határozata megjelöli a keresztény egységre törek­vés egyik fő indítékát, s ez az, hogy a keresztények megosztottsága az evangelizáció komoly akadálya. „Ez a megosztottság kétségkívül ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a vi­lágot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden teremt­ménynek” (Unitatis Redintegratio 1). Ha egymással viszálykodók hir­detik az evangéliumot, ennek eredménye csak szellemi zűrzavar lehet. Sürgős feladat tehát az ökumenikus párbe­széd, hogy mielőbb helyreálljon a hitbéli egység s ezzel a teljes egyházi közösség. Nem akarjuk azt állítani, hogy mindaddig, amíg nincs egység, addig csak külön-külön szabad evangelizálnunk. Nem vagyunk még tel­jesen egyek, de nem is vagyunk mindenestül elkülönültek. A zsinat így tanít: „Akik hitből megigazultak a keresztségben, máris beiktatódnak Krisztus testébe” (UR 3). „A keresztség az a szentségi kötelék, amely egyesíti mindazokat, akik általa újjászülettek" (UR 22). Ezért jogos is, helyes is, hogy mindazok, akik Krisztusban megke- resztelkedtek, keresztségükről közösen tegyenek tanúságot. Ezen alapszik az Ad Gentes missziós határozatban olvasható felhatalmazás: a katoliku­sok egyesülhetnek más keresztényekkel hitük megvallására. „Amennyire a vallási helyzet megengedi, az ökumenizmusról szóló határozat szelle­mében elő kell mozdítani az ökumenikus tevékenységet: a katolikusok - amiben csak lehet - fogjanak össze különvált testvéreikkel, együtt vallják meg Istenbe és Jézus Krisztusba vetett hitüket a pogányok előtt, de távol legyen tőlük minden hitközömbösség és a hitigazságok ködösítése épp­úgy, mint az értelmetlen versengés. Továbbá működjenek együtt különvált testvéreinkkel társadalmi, technikai, kulturális és általános vallási téren." (AdG 15). Az elmúlt évek során az egyház mindig szorgalmazta a Krisztusról szóló közös tanúságtételt. Sürgette az okosságot is, hiszen közös hitvallás­ról csak közösen vallott hittételek esetén lehet szó. II. János Pál pápa A SZENTATVA JÚLIUSI IMASZÁNDÉKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom