A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
294 KÄTOLIKZIS LT.L%IStgi ‘TÁJÍ'KPZ.'TÍVIÓ Redemptoris Missio című körlevelében megállapította, hogy a keresztények közötti együttműködés máris szép eredményeket hozott. Korunkban olyan feladat az evangelizáció, amely számtalan formában történhet, amint ezt az egyes helyzetekben fölmerülő gondok és problémák kívánják. Fontos ügyelni a hitbeli egység fokára is. A keleti egyházakra nézve így tanít a zsinat: „Nemcsak lehetséges, hanem ajánlatos is alkalomadtán és egyházi jóváhagyással ezekkel az egyházakkal közösen végezni bizonyos szent cselekményeket, mert bár különváltan élnek, valódi szentségeik vannak, kiváltképpen pedig - az apostoli jogfolytonosság következtében - van papságuk és van Eucharisztiájuk" (UR 15). Ezeknek az elveknek Közép- és Kelet-Európa átalakuló helyzetében sajátos jelentőségük van. E vidék keleti egyházai újra szabadok szolgáló, evangelizáló feladataik ellátásában. Remélnünk kell, hogy az új helyzet lehetővé teszi, hogy katolikus és ortodox közös tanúskodás az evangéliumról maradandóbb eredményeket hozzon. A Nyugaton különvált egyházakról és egyházi közösségekről az ökumenikus zsinati határozat kiemeli: „Különleges rokonság és kapcsolat köti össze őket a katolikus egyházzal, minthogy az előző századok folyamán sokáig egyazon egyházban élte életét a keresztény nép" (UR 19). Velük kapcsolatban a zsinat nemcsak a keresztségre, de Isten igéjére is hivatkozik, és őszinte tiszteletét fejezi ki különvált testvéreinknek, mert erősen hangsúlyozzák a szent könyvek isteni tekintélyét. Van tehát alapja katolikusok, anglikánok és protestánsok közös krisztusi tanúságtételének. Ez most, a nagyméretű elvilágiasodás idején, amikor a valaha mélyen keresztény országokban az értékek mély válságát éljük át, különösen sürgető feladat. Az ún. harmadik világban is fontos a keresztények közös tanúságtétele, hiszen nagyon terjednek a szekták és az újfajta vallások. Az egyházak és egyházi közösségek összefogása nagy mértékben gyengítheti a szekták erőszakos térítői buzgóságát. A katolikus egyház püspökeire tartozik, hogy megállapítsák, egy- egy helyzetben milyen fokon lehetséges a közös tanúságtétel. Vezesse a püspököket az okosság, a bátorság és a feladat sürgősségének tudata. Hogy az egyház hű maradt ökumenikus elkötelezettségéhez, világosan mutatja az a tény, hogy az Európával foglalkozó különleges szinó- dusra testvéri küldöttségeket hívott meg a pápa. Fatimából keltezett leve
