A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
272 „XisszíV" - sz-EvűydnCosvogÁni Mondor bólintott a fejével és a farkát csóválta, ami nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a lába jól van, és különben is roppantul elégedett mindennel. Lefeküdt Ermi mellé. Ermi kicsit hátrébb csúszott, fejét a kutya puha bundájára hajtotta. Kihúzta mellénykéje zsebéből a furulyát és a szájához illesztette. A bölcsődal első taktusai beleömlöttek az est mély csendjébe, és a fiúnak úgy tűnt, hogy a lombkorona zsongásában újból világosan hallja a magas szőke asszony hangját, aki az ő édesanyja volt, és az életét adta érte. Karja lehanyatlott a fűre, és mélységes mély álomba merült. De a furulyát még most is szorongatta. (Folytatjuk) H onfy Mónikát régebben álmában sűrűn TI ÍRTÁTOK homlokon csókolta a múzsa. Fölébredvén, megálmodott versét elmondta édesanyjának, aki hűségesen megőrizte kicsi lánya alkotását. Hogy fogod ezt neki meghálálni, Móni? Feketeség Egy éjjel, azt álmodtam Hogy tündérek várnak hazámban. Igazában hol voltam? Kint a réten. Éjszaka volt. Minden nap egy-egy csokrot szedtem édesanyámnak. Móni, gratulálok! Remélem, még sok szépet írsz majd. (Az elmúlt hónapban nem érkezett olyan rajz vagy írás, amit díjazHonfy Monika hattunk volna.)
