A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
166 „‘KiSSZtV" - SZ&£WM0S$ogA%.- Igen elszánt leányok ilyenkor nyers krumplit vagy szappant esznek - gúnyolódom egy kicsit. - Más nem is hiányozna neked - meg a szüleidnek! Most meg hallom, hogy beteg.- Ágota, csak nem betegítetted meg magad? - suttogok aggódva, amikor a szobájába lépek. - Csak nem adtam ötletet a múltkor?- Dehogy! - nevet. - Elkaptam én is ezt a ronda influenzát. De már nem vagyok lázas, csak köhögök - és köhög.- Akkor most elégedett vagy, nem?- Miért? - csodálkozik.- Nem emlékszel? A múltkor azt mondtad, milyen jó lenne ágyban maradni, aludni egy nagyot, olvasgatni, magnózni...- Hát aludni aludtam..., nagyon sokat, fönt sem tudtam volna maradni az első napokban. De amióta jobban vagyok, nézd, mit csinálok! - mutatja az ölében fekvő számtankönyvet és két füzetet. - Sajnos - teszi hozzá kissé fölnőttesen -, muszáj! Viszek ugyan igazolást, hogy beteg voltam, de amikor dolgozatot írunk, úgyis mindent kell tudni!- Jól van - mondom -, meg vagyok nyugodva. Már azt hittem, hogy nálad is „a betegség mint menedék" jelentkezett.- Az meg mi?- Amikor a betegség mintegy „hívásra áll a házhoz". Neked nem „segített" a mezítlábas ugrabugrálás a havon, de vannak, akiknél a megmérettetést jelentő események szorongást keltenek, s megelőzi őket valamilyen betegség összes tünete. Csak éppen nem valóságosan betegek.- Az meg hogy lehet?- Úgy, hogy nem mernek szembenézni azzal, ami rájuk vár és a betegségbe menekülnek. Ilyenkor az idegrendszer képes „produkálni" a betegség tüneteit.- Akkor színészkednek?- Nem, mindez a „beteg" akarata „nélkül" történik. Nem ő találja ki a fejfájást, nem is színészkedik, valóban fáj a feje. De nem azért, mert ennek szervi oka lenne, hanem azért, mert például másnap vizsgázik.- De hát akkor az az ember pszichés... vagy hogy mondják, lelki beteg, nem?
