A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

ä szív - Április

167- Nem. Szerinted például Gábor, az a műegyetemista a másodikról, lelki beteg?- Nem hinném... Nem, olyan rendes...- No látod. Pedig vele is előfordult. Az anyja mesélte, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor negyedikes lett, egyik napról a másikra elkezdett dadogni. Mindenki meg volt döbbenve. Olyannyira dadogott, hogy már az órákon felelni sem tudott. Az édesanyja tőlem kérte egy jó pszichológus címét. Azt mondta Gábor a pszichológusnak: annyira dadog, hogy a tanév végén nem fog tudni érettségizni. Öregem - válaszolta erre a pszichológus -, én meggyógyítok téged, méghozzá teljesen, egyetlen feltétellel: ebben az évben kell érettségizned. Muszáj, érted, muszáj! És amikor Gábor meggyógyult, a pszichológus azt mondta az anyjának: A fiú nagyon félt az érettségitől és a dadogásban talált menedéket. Öntudatlanul. Ha ezt a betegséget „tiszteletteljesen" kezeltük volna, ha megengedjük hogy halassza el az érettségit, a dadogás valószínűleg állandósul, és később minden komolyabb megmérettetés előtt tovább erősödik. Neki ugyanis a félelmét kellett leküzdenie, nem akadozó nyelvét.

Tereza

/ A levélírásról II.

Á

ltalában semleges, azaz fehér színű levélpapírt és borítékot használjunk. Ez elsősorban a hivatalos levelekre vonatkozik. De mindazoknak, akikkel bensőségesebb a kapcsolatunk, színes, állatkákkal, virágokkal vagy egyéb bájos VISELKEDJÜNK rajzokkal díszített levélpapírra írhatunk. Családtagjainknak, barátainknak, sőt kedvenc lapunk szerkesztőségének is színes díszítésekkel, filctollas vagy ceruzás

rajzokkal ékesített levelet küldhetünk. Kétszeres örömet szerezhetünk a címzettnek, s lehetőségünk van arra, hogy bemutassuk tehetségünket és humorérzékünket. A családtagok és a barátok körében általában sikert aratnak az ilyen levelek.

Másnak a levele titok (hasonlóképpen, mint a szekrénye, fiókja, zsebe, táskája, naplója, notesze). Szinte megbocsáthatatlan a másnak szóló levelet felbontani vagy más holmija között kutatni. Ilyenekért az emberek meg szokták szakítani még a barátságot is. Egyenesen elképzelhetetlen előkotorni valamit másnak az emléktárgyai közül és azt kigúnyolni. Vagy hangosan felolvasni mások előtt valakinek a levelét, naplóját, s kommen-