A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
Ä SZÍV - 1993. ÄPtRILIS 147 gyöngeségben nyilvánul meg! Congar szerint az egyház mindig akkor virágzik a legjobban, amikor gyönge, „normális” elnyomás alatt él. Ha nincs elnyomás, akkor ellaposodik, virágzása látszólagos. Amikor ellenben nagyon erős az elnyomás, az egyházat meg is ölheti. Nem az egyetemes egyházat, de a helyit, amint ez meg is történt a muzulmán előretöréskor a Közel-Keleten. 4. Szeretni kell az egyházat. Úgy kell szeretni, amint van, a szentet és a bűnöst. Itt a „bűnös” szót rahneri értelemben használom, a bűnösök egyházát s nem a hivatalos egyház bűnösségét értem rajta. Az egyház szent, és szentségével gyógyítja a gyöngeségemet. Ezért van szükségem az egyházra, és ezért kell szeretnem az egyházat, amely állandóan ad nekem. Akkor szeretem az egyházat, mikor látva gyöngeségét, gyógyítani igyekszem. Szükségem van az egyházra, és neki is szüksége van rám. Erre méltatlanok vagyunk, de Isten így rendelte. Ha nincs, aki hirdesse az evangéliumot, az egyház meghal. Amikor valaki azt mondja: „Nézd, milyen gyönge az egyház! Nem felel meg annak, ami az evangéliumban áll!” - s hátat fordít az egyháznak, akkor ez olyan, mint amikor látok valakit, akiben fénylik az isteni kegyelem, de beteg, gyenge, és azt mondom: „Ez nem a teremtés koronája!” Elfordulok tőle és más irányba indulok. Ez történt sokakkal, mert látták az egyházban az emberi gyönge- ségeket. Az ellenkezőjének kellene történnie: ahol a betegség, ott a segítség. Az egyház gyógyít minket, mi pedig az egyházat. Gyanús, ha valaki nem fogja fel az egyház szentségének és bűnösségének szerves egységét és valóságát. 5. Az egyházzal együtt érezni annyi, mint együtt élni a fejlődő egyházzal. Az egyház két nagy dimenzióból él. A múlt dimenziója hozza a hagyományt, a jövő dimenzióját nem ismerjük. Ha valaki csak a hagyományt fogadja be, és nem nyitott a jövőbeli fejlődésre, az megindult a fundamentalizmus felé. Az ilyen embertől örökösen azt halljuk, hogy így volt, tehát így kell lennie. Ha valaki csak a jövőbe néz és a múltba nem, az minden széllel fordul: mint egy hajó kormánylapát nélkül, csak vitorlája van, és a szél minden irányba hajtja. Aki nem nyitott a fejlődésre, az rossz keresztény, mert Isten tervét veti el. A fordítottja is áll. Aki nem őrzi a múltat, az sem jó keresztény, mert nemet mond Isten múltbeli tetteire. Tehát gyanús az a magatartás, amely nem él a fejlődő egyház ritmusában. (Folytatjuk) c > I
