A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
HÚSVÉT ALKALMÁBÓL A FELTÁMADÁS ÖRÖMÉT ÉS BÉKÉJÉT KÍVÁNJUK VALAMENNYI OLVASÓNKNAK! VJ aleset közetkeztében 1993. március 26-án Egerben ELHUNYT ÁCS ^ István György, az egri főegyházmegye segédpüspöke, pálos szerzetes. Rátkán született 1935-ben, pappá 1959-ben szentelték, püspökké fűzéri plébánosból 1988-ban 11. János Pál pápa nevezte ki. Igen nagy gondot fordított a keresztény családok és házaspárok szolgálatára. Hazánkban püspökvezetője volt a házashétvége mozgalomnak, az egyházmegyei Karitász és az egyházközségi képviselőtestületek újjászervezésének. A püspöki karban több nemzetközi kapcsolat megbízottja volt. Fiatalon szólította el az Úr, nagy űr marad utána. Imádkozzunk érte, és azért, hogy a nehéz és felelősségteljes püspöki szolgálatot hatékonyan, bölcsen és bátran töltse be valamennyi magyar püspök az egész társadalom erkölcsi megújulására. V lhunyt df. Wsigsnd JOZSCf Fiatalok tömege, sok-sok kisgyerek, számos pap, M-Jhárom püspök és a kalocsai érsek kísérte utolsó útjára „Jóska bácsit", a budapesti Kerepesi úti temetőben, március 19-én. Waigand József, a Hittudományi Akadémia magántanára, életének 82., papságának 59. évében hunyt el. Részlet Balás Béla veszprémi segédpüspök imádságából, amit a ravatalnál mondott: Mennyei Atyánk! Mi vagyunk a Jóska bácsi „gyermekei", az a százannyi..., amennyit ígértél azoknak, akik érted tudnak lemondani... Mi vagyunk azok, akik miatt ő nem vállalt el semmiféle kitüntetést, mondván, hogy az ő tekintélyét az adja meg, hogy sok fiatal van körülötte. Az elmúlt évtizedekben soknak közülünk vissza-visszatérő panasza volt, hogy minket magunkra hagytak..., hogy egyeseknek fontosabb volt az „Ostpolitik", meg a „hierarchia" kiépítése, egy szervezet üzemeltetése, mint az Elet, az Ifjúság... Talán a hite is beleremegett néhányunknak, mintha az Isten is elfelejtett volna minket... Most belátjuk, tévedtünk. Előttünk fekszik a Cáfolat. Aki vele találkozott, annak a szíve újra melegedett. „Az ember méltóságát megízleltette" - emlegeti a régi Zita körből valaki. „Felnőtt kereszténnyé nevelt" hálálkodik a másik. „Elvesztettem a lelkiatyám" mondja halkan egy szentéletű lelkiatya. Nélküle nem létezne a Közösség, a Remetei Regnum, az Ökumenikus Iskola, és még ki tudja, mi minden nem létezne... Aki őt hallgatta, az megtanulhatta az intelligens kritikát, Egyházunknak egy magasabbszintű szeretetét. Tudását sohasem használta mások gúnyolására... Mennyei Atyánk, ritka szép papi életet köszönünk most meg. Köszönjük Őt és köszönjük, hogy a neki visszaadott százannyiból nekünk is jutott jócskán! E lőző számunk technikai nehézségek miatt erősen megkésve ért a nyomdába. Ezért minden kedves Olvasónk elnézését kérjük. Jelen számunkat március végén nyomtatják.
