A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

A SZÍV - 1992. MÁJUS 235 BETEGEKNEK, SZENVEDŐKNEK II. János Pál az emberi szenvedés keresztény értelmezéséről c. körlevele alapján: Rózsa Elemér A szenvedés evangéliuma „Krisztus keresztjének és feltámadásának tanúi a szenvedés sajátos evangéliumát közvetítették az egyháznak és az emberiségnek" indítja el a Szentatya a szenvedés evangéliumáról szóló tanítást. Számunkra nagyon vigasztaló, hogy Krisztus közelében mindig ott állt Szent Anyja, hogy teljes életével tanúságot tegyen a szenvedés sajátos evangéliumáról (25). Ez a tanúságtétel nemcsak a Szűzanya hitét bizonyít­ja, hanem ugyanilyen mértékben „hozzá is járult a mindenek megváltá­sához". Már az angyallal történt beszélgetéstől kezdve átlátta, hogy egyedi módon kell osztoznia Fia küldetésében. Ezt erősítette meg Simeon jöven­dölése is, hogy a szenvedés tőre fogja átjárni a szívét... Ez a Kálvárián érte el csúcspontját. Szenvedése Jézusé mellett természetfeletti mértékben ter­mékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. A Boldog- ságos Szűz Mária együttszenvedésével részese volt Fia szenvedésének. Ezzel példátlan módon gazdagította a szenvedés evangéliumát, amelynek nem egy lapját Fiával együtt írta. A szenvedés evangéliuma tanúsítja, hogy az evangéliumban az örömhír egyik témájaként jelen van a szenvedés is, amelynek üdvözítő ereje van az egyház küldetésében. Krisztus nem hallgatta el tanítványai elől a szenvedés szükséges­ségét, valamint azt sem, hogy hitvallóinak számos üldözésben lesz része azért, hogy „tanúságot tegyenek" (Lk 21,13). De rámutat a természetfeletti erőforrásokra is. Ha az ő nevéért szenved valaki, vele részesül a győ­zelemben is (Jn 16,33). Ennek igazolása: „Századok, nemzedékek tapasztalták, hogy a szenvedésben sajátos erő rejlik, sajátos kegyelem, ami belsőleg Krisz­tushoz közelíti az embert. Sok szent tapasztalta azt, hogy a szenvedésben egészen új emberré vált" (26). „Minél orvosolhatatlanabb... legyöngült a test, annál jobban megmutatkozik a belső érettség és a lelki nagyság. A szenvedés nem egyéb, mint a rossz megtapasztalása, ám azt Krisztus a visszavonhatatlan jó, az örök üdvösség alapjává tette" (26). Itt a Szentatya kitér a Szent Szűz egyetemes anyaságára, amellyel éppen a haldokló Krisztus ruházta fel édesanyját... Minden ember anyjává tette, hogy a hit zarándokútján mindenki egységben maradjon vele és anyjával, egészen a keresztig. Erre mindenki más módon jut el, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom