A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
568 XWTOLl%llS L'LLXlS'íqi TÁjiXOZ'mTÓ fáradhatatlanul vonzza, hívja enyéimet. A reményre, a hitre, a munkára, amely nemcsak rád vár, hanem ezekre a kicsinyekre is. „Karoljátok fel tehát egymást” és készüljetek együtt bátran az örömre! DECEMBER 13. - ADVENT 3. VASÁRNAPJA íz 35,l-6a.l0; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11. „Örvendezzünk, j érték!” ár a harmadik gyertya ég a koszorúnkon, növekszik a fény, múlik a X V -»-sötétség az idei adventünkben is. Az örömre és szenvedésre, a jóra és a rosszra osztott világban újra diadalmaskodnia kell a jónak, amely nem is egyenrangú ellentéte a rossznak. Nem, eleve hibás a felosztás, amely azt sugallja, hogy ez a két valóság egyenjogú. A jó és az öröm sokkal valóságosabb, egyetemesebb, mint a rossz. A rossz önmagában áll, mert látszólagos párja, a szenvedés összefér a jóval, sőt az örömmel, a rossz azonban soha. Az élet szeretete, örömének és szenvedésének vállalása szemben a megsemmisülésre törekvő rosszal örök és kibékíthetetlen ellentétben áll. Nem tehetek róla, az öröm vasárnapján ebben a még visszafogott („rózsaszín") vidámságban ilyen gondolatokkal a fejemben olvastam a Szentírás mai szakaszait. Olvastam az ujjongó ószövetségi örömhírt az újra megerősödő roskadozó térdekről, megbátorodott kishitűségről, vakok megnyíló szeméről, süketek megnyíló füléről, ugrándozó sántáról, szépen beszélő némáról, a sok-sok szenvedéstől megszabadultak hálaénekéről. Olvastam a Keresztelő Jánosnak küldött üznetről, amellyel Jézus igazolja magát János előtt: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az örömhírt. Olvastam a mindenkori földműves türelméről, amellyel példamutatóan várja a korai és kései esőt, hogy a föld megteremje értékes gyümölcsét. A próféták állhatatosságáról, amely nekünk is példa legyen a bajok türelmes elviselésében. Ezért foglalkoztatott már olvasás közben is a szenvedés és az öröm összefüggése, amely sokkal egyszerűbb, vagy sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk. Amikor Izajás próféta állhatatosan jövendölt minden testi-lelki betegség végérvényes gyógyulásáról, telisteli volt a világ szenvedéssel. Amikor a történeti Jézus a földön élt és gyógyított, temérdek szenvedés maradt körülötte is orvosolatlanul. Amikor korunkban olvassuk évről-évre ezeket az evangéliumokat, sokan olvassák velünk bénán, vakon, süketen, némán és értelmi fogyatékosán. Ha nincs megoldás arra, hogy az ő szenvedésük örömre változzon, mit értsünk azon, hogy a „szegényeknek hirdetik az örömhírt"?!
