A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A SZÍI' - 1992. 'DECEM'B'E'K. 567 ÖRVENDEZZÜNK, JERTEK! VASÁRNAPI GONDOLATOK DECEMBER 6. ADVENT 2. VASÁRNAPJA íz 11,1-10; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12. „Nyílj ki földnek szép virága" S zép adventi énekünk (Éneklő Egyház 6) egyik sora visszhangzott bennem a mai vasárnap olvasmányai nyomán. Legyen ez a vasárnap egészen a reménynek szentelve! Ne rontsa meg senki és semmi a békét, amelynek képei betöltik szívünket Izajás próféta sugalmazott-merész leírása alapján! A békének ez a teljessége oldja meg szorongásainkat, adjon távlatot és tisztánlátást, hogy vállalkozóbbak legyünk Isten Országának építésében. Minden anya vágyálma szólal meg a próféta ajkán, amikor arról beszél, hogy a messiási birodalomban elmúlik a védteleneket fenyegető minden veszély. S ha akkor még főképp vadállatok vagy mérgeskígyók jelentették a legnagyobb veszélyt, ezek a képek ma kiterjednének a békés egymás mellett élésre, a szétbomlott szövetségi államok ma még agresszív és védekezésre szoruló tagjainak egyetértésére, a teljes leszerelésre, az egységes Európára, Ázsiára (stb.), a gazdag és szegény népek sorsközösségére. Igen, mondaná erre sok apa és anya, egy ilyen világban szívesen vállalnánk még több gyereket, hiszen nem kellene félnünk, hogy szemünk láttára irtják ki legdrágább kincseinket, mert valakinek éppen erre támadt kedve. Nekik és mindannyiunknak válaszol az Apostol a szentleckében: „Amit valaha a Szentírásban megírtak, okulásunkra írták, hogy türelmet és vigasztalást merítsünk belőle reménységünk megőrzésére." Az a „Jessze törzsén nyíló friss virág", aki a zsidókat engedelmességből, a pogányokat pedig „pusztán" irgalomból váltotta meg, elég nekünk a reményre. A reménnyel együttjáró előkészületre: „Készítsétek elő az Úr útját - egyengessétek ösvényét!" A munkára is, amit éppen hétköznapjaink szigorú sivatagában hűségesen elvégzünk a reményről tanúskodva. A nem mindig szívvidító látvány és tapasztalat (pl. hogy az emberiség olyan hihetetlenül lassan fejlődik, és olykor inkább visszafelé megy, mint előre, és még aki azt hiszi, hogy dolgozik, az is sokszor délibábot kerget) belőlünk is kiválthatja a Keresztelő dörgedelmes prédikációját. Fenyegetőznénk, mint ő - Jézus eljövetelével ráadásul, aki kezében szórólapáttal érkezik. Jézus eközben csodálkozva figyelne bennünket belülről, s végül megszólalna a lelkiismeretünk: Igaz, hogy tudok én kövekből is fiakat támasztani, de nem gondolod, hogy mégis sokkal egyszerűbb ezekből a mai gyerekekből? Akikről te már-már lemondták.. Igaz, hogy Szenlélekkel és tűzzel keresztelek, hát járjon át először téged ez a tűz, hogy átragyogjon pesszimizmusodon és újra
