A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
516 KATOLIKUS L'ELXIStgi ‘TÁJÉKOZTATÓ Hogy isten kegyelme kiáradjon a rabokra, családtagjaikra és a börtönötökre A SZENTATYA NOVEMBERI IMASZÁNDÉKA A ki a börtönök világa iránt érdeklődik, abban egyszerre legyen meg az együttérzés képessége és az a tudat, hogy valamennyien - akár kívülről nézi, akár belülről szenvedi valaki a börtönt - hozzátartozunk az egyetlen emberi közösséghez. E kettőből fakad az elszántság inkább az erkölcsi, mint az anyagi segítésre. Aki ilyen lelkülettel látogat be a börtönbe, átéli a szolidaritás (kölcsönös segítés) érzését a rabok iránt, akik tőle elválasztva élnek, de hozzá mégis oly közel. Szükséges továbbá, hogy a látogató a saját belső világában döntse le az elkülönítő falat a börtön és a külső világ között. Mert ne felejtsük: jóllehet az életben igen erős és általános az egymástól függés az emberek között, mégis, általában a másoktól való függés tudata csak azokra terjed ki, akikkel az embert a véletlen hozza össze, vagy akikkel az alapvető - főleg családi - kötelékek fűzik egybe. A többiek felé falként emelkedik a közöny... Ma egyre növekvő számmal vannak jelen a börtönökben a harmadik világból bevándoroltak, a kábítószeresek, a kiskorúak és általában olyanok, akik a szolidaritást és egybetartozást kizárólag a bandák keretében találták meg és élték. Ha tehát az ilyen eíőéletűek börtönbe jutásának magyarázatát keressük, ezt a börtönökön kívül, a „civilizált" társadalomban találjuk meg. A rabok - minthogy az elzárt élet nem feledteti velük előző helyzetüket - meg vannak győződve arról, hogy jövőjük szempontjából „kint" nem volt más lehetőségük, mint a bűnözés. így a kizárásnak és az önkizárásnak ördögi köre indul el... A börtönélet csak megmerevíti a szembenállást a két világ között. Ámde a börtön segítheti is a rabokat abban, hogy kérdésessé váljon bennük elkülönülésük. Ez akkor válik számukra lehetővé, ha mi a kölcsönös segítés és emberi testvériség törvényének alávetjük magunkat, és biztosítjuk számukra azokat az anyagi, kulturális és erkölcsi eszközöket, amelyek kiszabadíthatják őket az ördögi körből. Részesítsük tehát őket a belső szabadulásban, mely fontosabb és előbbrevaló a külső szabadulásnál! A rabok érdekében erőfeszítéseink egyesítése a legfontosabb, de fontosak a kicsiny, mindennapi tetteink - többek között imáink - is, melyek, ha megsokasodnak, letörik az íratlan kulturális, gazdasági és
