A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
Ä SZÍV - 1992. 'HpV'L'MV'L'K. 503 4szemkozt Egy irtó fura néni- Ti, felnőttek - mondja egyszer Ágota - azt várjátok el a gyerekektől, hogy valljanak be mindig minden rosszaságot, minden vétket, és nem gondoltok arra, hogy ez nekünk micsoda égés! De még nem láttam, hogy egy felnőtt bevallaná, hogy valami rosszat csinált. Pláne a gyerek előtt!- Akkor legyen ez a te napod, Ágota, láss csodát, most én ezt neked megteszem.- Elmondod valamelyik vétkedet? - hitetlenkedik, majd amikor bólogatok, kényelmesebben helyezkedik el a fotelban. - Nagyon jó, mondjad csak - bátorít elégedetten.- A dolog úgy esett, hogy elmentem egy tárlat megnyitójára...- Az hogy néz ki?- Hát valaki kiállítja a képeit, meghív sok-sok embert, elhangzik néhány méltató mondat, rendszerint egy műkritikus szájából, aztán mindenki megnézi a képeket, az emberek mászkálnak körbe, ezzel-azzal elbeszélgetnek, sokan ismerik egymást ilyen helyeken, van bor, meg üdítő, ropi és sósmogyoró, egy kicsit ott elbeszélgetnek, aztán hazamennek. Valahogy így néz ki.- Aha - veszi tudomásul Ágota. - És te mit vétkeztél ott?- A megjelentek között volt egy irtó fura néni, elmondom hogy nézett ki. Idős korú, nemigen maradt már foga, téli kabátban jött, de nyári szandálban, igaz, zoknira húzta fel. És kendő is volt a fején, mégsem hatott falusi néninek, sőt bizonyára valamikor jobb napokat is láthatott, mert a fellépése, beszéde, egyfajta magabiztossága mind arra mutatott.- Ezt hogy érted?- Hát úgy, hogy bátran kezdeményezett beszélgetést idegenekkel - hiszen úgy látszott, senkit nem ismer ott -, és otthonosan mozgott a teremben. Az volt csak a baj, hogy senki sem akart vele beszélgetni, mindenki valamilyen udvarias, semmitmondó frázissal kivágta magát és elpályázott másokhoz. Láttam, hogy többszörösen, több helyen is próbálkozott szóba elegyedni az emberekkel, még a galériavezetőt is leszólította, de az is igen hamar lerázta.- És te? - kérdi kíváncsian Ágota.
