A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
504 „5QSSZÍV” - SZ'E^ÁOiOS'BOgÁ^- Engem nem szólított meg, igaz a mellettem állókat igen. Én végignéztem a próbálkozásait, amíg el nem tűnt, és utána beszélgettem az ismerőseimmel, sőt jókat nevettem egyikük bemondásain...- Aztán este, amikor elalvás előtt „szemrevételeztem a napomat" - én ezt minden este megteszem -, akkor a legnagyobb döbbenetemre az emlékezetem mélyéről előbukkant ez az irtó fura néni. Képzeld, nem emlékeztem már, min derültem olyan jókat a későbbi beszélgetésben, sem arra, milyen méltatást mondott a műkritikus. Egyetlen, amire emlékeztem, ennek az irtó fura néninek a csalódott arca volt, és emiatt valami kellemetlen önvádló érzésem támadt...- De miért? - csodálkozik Ágota. - Hisz nincs itt semmi bűn!- Dehogy nincs; a mulasztás, azt hiszem... Akkor este egyszerűen úgy éreztem, hogy nem kellett volna azt a nénit távolról nézegetnem, hanem beszélgetnem kellett volna vele, illetve meg kellett volna hallgatnom őt.- Dehát miért? - értetlenkedik tovább Ágota. - Te sem ismerted. És miért kellett volna meghallgatnod?- Mert szemmel láthatóan ez volt minden vágya, egyszerűen azért. Azért szólított le embereket.- Oké, már értem - mondja Ágota. - De ez akkor sem bűn, ez nincs meg a tízparancsolatban!- Hát ott nincs - nevetek. - Hanem emlékszel-e, mit mond Jézus Máté evangéliumának a vége felé az utolsó ítéletről? Az elmulasztott jócselekedetekről? „Éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg s fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni." És bár nincs odaírva: „meghallgatásra vágytam, s nem hallgattatok meg", de én valahogy ezt ugyanolyan jellegű cselekedetnek érzem, szóval ez is ide tartozik, értelemszerűen.- De miért kellene mindig mindenkit meghallgatni? - lázad fel Ágota értetlensége maradékával.- Ha nem is mindig és nem is mindenkit, de azt azért érezni, látni kell, mikor van valakinek szüksége arra, hogy beszélgethessen valakivel, hogy valaki hallgassa meg őt, és ez feloldja a magányát. Épp ezért furdal a lelkiismeretem. Ez volt ennek az irtó fura néninek az esete.J
