A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

494

'KATOLIKUS LLLKISÍgi TÁJÉKOZTATÓ

„Köszönöm Istennek fogyatékosságomat..."

Fehér Anna

S

okszor találkozunk mindennapi életünkben emberekkel, akik külsőleg nem egészen olyanok, mint mi: vastag szemüveget viselnek, fehér bottal közlekednek s tapogatózva járnak, bicegnek vagy botra támaszkodnak, esetleg tolókocsiban ülnek, „mutogatnak”, nehezen érthető a beszédük, nem egészen mindennapi a viselkedésük. Többnyire elfordulunk s haladunk tovább... Vagy segítő szándékkal lépünk melléjük?

De kik is ők valójában? II. János Pál pápa így szólította meg őket Bécsben, az Irgalmasság Házában: „Ti vagytok az egyház kincsei!” „Ké- pezhetetlenek", „visszafejlődöttek”, botra támaszkodók, „szendergők”, sokak által megvetettek... Igen, ők az egyház kincsei.

Hogyan gazdálkodunk mi a kincseinkkel? Sokszor betesszük a fiókba és őrizzük, „féltjük”, senki meg ne lássa, el ne vegye, ne használja... De nem magunkért kaptuk őket! És kamatoztatnunk kell, mert Urunk ezt értékeli! Kezdjük el kincseink felértékelését és közkinccsé tételét! Hogyan?

• Forduljunk feléjük szeretettel és ne csodálkozással!

• Ne „megsajnáljuk” őket, hanem vegyük észre szükségleteiket!

• Enyhítsük az Örök Szeretet iránti szomjukat, mert ők igazán szomjasak

Krisztus szeretetére!

Minden ember számára szükség van egy kapaszkodóra, egy támaszra, de a sérült ember számára ez nélkülözhetetlen. Tanítványaimnak feltettem a körkérdést: Mit jelent számodra Jézus? Ki Ő a te életedben? A következő válaszokat kaptam:

„Jézus az én támaszpontom" (10 éves vak fiú). „Mindig velem van, mert szeret engem”. „Jézusnak mindig elmondhatom a bánatomat, Ő mindig segít. Segítőtársat jelent nekem, aki mindig jelen van és mindenhol találkozhatok Vele." (12 éves mozgássérült, vak lány) „Számomra Ő a gondoskodó jóbarát, aki mindig törődik velem. Magamban mindent elmondhatok Neki. A bajban mindig megvigasztal s ezáltal könnyebb elviselnem a keserűséget. Az emberekben csalódhatunk, de Őbenne nem!" (16 éves mozgássérült, vak lány)

„Szeret engem és mindig meglmllgat..." Ez szinte minden megnyilatkozásban benne cseng. Fontos, hogy felismertessem testvéremmel Isten szerető gondoskodását, hogy megismertessem őket azzal, akivel együtt viselik a mindennapok keresztjét, akinek megváltó szenvedését kiegészítik, akivel egészen egyesülhetnek az áldozatban...