A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
370 'KATOLIKUS LULKJSÍQI TÁJÉKOZTATÓ mint az Isten" - így szólt a kísértés, és mi még mindig nem tudunk neki ellenállni. Mindnyájan megpróbálunk olyanok lenni mint az Isten, mert gőgösek vagyunk. Nem akarunk félni senkitől, nem akarunk senkinek engedelmeskedni. Pedig ha tényleg olyanok lennénk mint ő, akkor alázatosnak kellene lennünk. Olyan alázatosnak, mint a Mennyei Atya, aki válogatás nélkül fölkelti napját jókra és gonoszakra és együtt érleli a búzát meg a konkolyt, esélyt adva mindenkinek a legutolsó pillanatig. Olyan alázatosnak „legalább", mint Mária, aki „boldog mert hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki". Isten Országában az első hely az alázatosakat illeti, azokat, akik maguktól mindig az utolsókat választották. Félelmetes ereje van ennek a Mária- dogmának: az alázatos szolgálólányt, akiről az evangélium olyan keveset mond, aki „csak" az édesanyja volt Krisztusnak, a legnagyobb dicsőség várta, a teremtmények sorában a legkitüntetettebb hely illette meg: a mennybevétel diadala. Ez a diadal a jövő, Mária számára pedig az örök jelen: reménye ez a diadal minden hűségnek, kicsiségnek, szegénységnek, reménye minden hátrányos helyzetűnek, kiszolgáltatottnak, kigúnyoltnak, kenyérre és igazságra éhezőnek, azoknak, akik önként keresték az utolsó helyeket és azoknak is, akiket erőszakkal kényszerítettek oda. Úrnőnk és anyánk pedig megdicsőülten is mindnyájunk üdvösségére gondolva imádkozza értünk és velünk a Magnificat-ot örökkön-örökké. Köszönjük, hogy Máriában már megvalósult a föltámadási Köszönjük, hogy édesanyádban minden alázatosságot fölmagasztalsz! Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozz értünk bűnösökért most és halálunk óráján. AUGUSZTUS 16. - ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP Jer 38,4-6.8-10; Zsid 12,1-4; Lk 12,49-53. Út, igazság, élet Lassan vége a nyárnak. Egy évvel ezelőtt épp ezen a napon köszöntöttük a pápát hazánkban. ő is mondhatta volna a mai evangélium szavaival: „Azt gondoljátok, azért jöttem ide, hogy békét hozzak? Mondom nektek: nem azt, hanem szakadást." Amikor elment, éreztük, nincs okunk a büszkeségre. Az egész magyar egyház nyugodtan nekiveselkedhet a megújulásnak. És most tavasszal, Nagycsütörtökön főpásztorunk meghirdette az egyházmegyei zsinatot. A munkabizottságok elkezdték munkájukat. Közben nem túl sok békében van részük. Szakadásban, széthúzásban annál inkább. Ha öten csinálnak valamit, legalább hárman kettő ellen vannak és mindenki mindenkivel szembenáll. De mielőtt végképp elkeserednénk emiatt, „tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra"! Ő talán így biztat bennünket most:
