A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
a SZÍV - 1992. JÚLIUS—AUGUSZTUS 371 Sose veszítsétek el kedveteket, ne ijedjetek meg ennyire még akkor sem, ha úgy látnátok, hogy vannak, akik „visszarendeződésre" törekednek egyházamban! Sose felejtsétek el: a jót nem verik nagydobra! Amikor szükség volt rá, mindig ajándékoztam nektek megfelelő embereket. Szenteket, akik úgy éltek köztetek, hogy még csak föl sem tűnt nektek, hogy ők szentek. Ebben a magamutogató, publikációs lázban égő világban ők rejtetten sugározták belétek erőmet. Lelkem általuk meg-megújította a föld színét, meg-megújította egyházamat is. Az inga ide-oda leng. Ne féljetek, lendül majd előre is. Jeremiást is kihúzták a veremből az utolsó pillanatban, mielőtt meghalt volna. Rövid az az időszak, amit akár egy Jeremiás, akár ti át tudtok tekinteni. Még a történészek is csak egy-egy darabját kutatják a történelemnek. Nincs ember, aki ismerné a kezdetet és a véget is. Ezért ne féljetek attól se, folytatja-e majd valaki a munkát, amikor ti már nem lesztek. Elég, ha addig dolgoztok az Isten Országáért, amíg éltek. És ez a munka a ti megtérésetekkel kezdődik. Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. De szeretném, ha a ti nagy magyar szívetekben is föllobbanna! Kérünk, óvj meg a túlzott önbizalomtól és a hiúságtóll Segíts belátni, hogy munkánkhoz te adod az erőt és a folytatást is, ha úgy akarod. Lobbantsdföl bennünk a szeretet lángját, hogy arra ösztönözzön: bizalommal csak Rád hagyatkozva tegyük a dolgunkat - amíg a földön élünk - a történelemnek ebben a nekünk adott rövid szakaszában. AUGUSZTUS 23. - ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP íz 66,18-21; Zsid 12,5-7.11-13; Lk 13,22-30. „Azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön" (lTim 2,4) Nem hiszem, hogy a választott nép számára elkeserítő lett volna Izajás próféciája: minden nép meghívást kapott az üdvösségre. Igaz ember nem is érezheti jól magát olyan örök érvényű „vendégségben", ahová csak keveseket hívtak meg. Igazságérzetünk lázadna föl egy ilyen kirekesztés ellen. Az Út, amelyen járva keressük az Igazságot és az Életet, kezdettől fogva tudta ezt. Minden olyan kísérlet, amely kiszámítani és korlátozni törekszik az üdvösségre rendeltek számát, csakis emberi törekvés és semmiképpen sem katolikus. Egy ifjúsági hittanra készült beszámoló címe jutott most az eszembe: „Egy a száznegyvennégyezerből". Egy 20 éves fiú készített interjút ezen a címen, úgy, hogy visszadobta a labdát az őt „megtéríteni" szándékozó Jehova tanújának. Atyám házában sok hely van - mondta Jézus ezzel kapcsolatban. A többi körülménnyel - hogy pontosan mennyi ez a sok, mikor üt az az óra és kinek mi lesz a sorsa - azért nem érdemes foglalkozni, mert mélységes titok övezi őket. Hiszen Jézus még Péterre is rászólt, amikor János jövendő sorsa felől tudakozódott: Nem ez a te dolgod - mondta neki -, hanem az, hogy kövess engem. Erről van tehát szó!
