A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. JÚLIUS-AVqVSZTUS 369- Nézd, már megint gyereket vár a szerencsétlen...- Nincs munkája, és érdekes, a lakótelep minden kulcsos gyereke mégis mind hozzájuk jár vidámkodni, igazi családi levegőt szippantani...- Egyedül akarja megváltani a világot: megbecsülést szerezni a cigányoknak, a börtöntöltelékeknek, a nőknek, meggyógyítani az alkoholistákat, a kábítószer rabjait, megállítani a prostitúciót, és még egy-egy haldokló öregasszonyra is szakít időt. Hát nem látja be, hogy ez eleve reménytelen?- Fölszedi a haldoklókat és otthonokat épít nekik...- Abban reménykedik, hogy megvalósul az egyház egysége... A hit és a remény emberei nem érnek rá vitatkozni a kétkedőkkel és az őket megmosolygókkal. Annyira lefoglalja őket a munka, hogy észre sem veszik a gúnyolódást. Talán azt sem veszik majd észre, amikor uruk hazatér és még hajnaltájban is ébren találja őket. Mennyire fognak csodálkozni, amikor egyszer csak megállítja, asztalához ülteti és kiszolgálja őket Valaki. Ez az a Valaki, aki meghívta és munkába küldte őket annak idején, attól kezdve pedig ez a meghívás és küldetés mozgatta és éltette őket. Hitük és reményük tette őket annyira serénnyé és képessé olyan teljesítményekre, hogy mi, akik csak mosolyogtuk vagy sajnáltuk őket, valójában - irigykedtünk rájuk. A hit hegyeket mozgat és ők még ennél is többre voltak képesek. Egészen természetes, hogy őket rendeli majd az Úr családja fölé. Testvérem, ha ismersz ilyen embert a környezetedben, még ma kezdj el hasonlítani hozzá! Az Úr azt akarja, hogy te is, én is a Láthatatlan jeleivé váljunk hitünkkel és reményünkkel. Uram, erősítsd pislákoló, kevéske hitünket és reményünket, hogy ne riadjunk vissza semmiféle szeretetszolgálattól! Ne féljünk, ha egyedül kell küszködnünk, vagy ha egy szép gondolat megvalósításához túl korán van még. Ne féljünk a visszautasítástól, a gúnytól, vagy a sajnálkozástól se. Add, hogy boldog szolgáid lehessünk! AUGUSZTUS 15. - NAGYBOLDOGASSZONY Jel 11,19a; 12,l-6a.l0ab; lKor 15,20-27; Lk 1,39-56. „Úrnőnk s anyánk vagy" Az Isten Országának sajátosságait felsorakoztató vasárnapi evangéliumok közé tökéletesen illeszkedik ennek a mi nagy ünnepünknek igeliturgiája. Máriáról - a Fölkent, a Krisztus édesanyjáról - hirdeti, hogy nagyon boldog. Az olvasmány és a szentlecke kifejezetten Istenünk üdvözítő erejét, Krisztus hatalmát hirdeti és magasztalja. Ezt hirdeti és magasztalja az evangéliumban imádkozó Mária halhatatlan és örök Magnificat-ja is. így imádkozik az első keresztény, a hívők legnagyobbja, akin elsőként nyilvánult meg Krisztus halált megsemmisítő hatalma, Isten üdvözítő ereje. Isten országának más az értékrendje: az alázat az erények erénye. Ellentéte, a gőg ugyanis nem más, mint az eredeti bűn. „Legyetek olyanok
