A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
366 'KATÓLUCUS LLLKJSÍQL TÁJÍKOZTATÓ JÚLIUS 19. - ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP Tér 18,l-10a; Kol 1,24-28; Lk 10,38-42. A jó és a még jobb Vendéglátásokról olvasunk ma, nem is akármilyenekről: Ábrahám vendégeli meg az Urat, felszolgálva mindazt, ami háztartásában „szem szájnak ingere”, azután pedig, mint a mesében, megkapja az ígéretet. Felszolgál Márta is, akinek a házában Jézus szívesen és valószínűleg gyakran megpihent. A három testvér Jézus barátja volt. Ahhoz a tanítványkörhöz tartoztak, akik nem vándoroltak Jézussal szerte az országban, de hozzájuk mindig be lehetett térni. Ha ilyenek Jézus környezetében nem lettek volna többen is, még nehezebb lett volna a sorsa a kettesével misszióba küldött hetvenkettőnek (vö. Lk 10,1). Milyen kitüntető helyzet! Vendégül látni Jézust! Nem csoda, hogy Márta sürgött-forgott a sok házi dologban, hogy Ő meg legyen elégedve. Sok háziasszony csalódott és talán lázad is ennek az evangéliumnak a hallgatásakor. Mert mindnyájan tudjuk, hogy a házimunkát el kell végezni, hová is jutnánk, ha minden asszony örökké a templomban ülne! És - ha mai viszonyainkra gondolunk - nem nagyobb-e annak a szeretete, aki lemond pl. a lelkigyakorlat kényelmes hallgatásáról, hogy hozzájáruljon mások ellátásához.- Milyen igazságtalan az Úr, amikor Máriát jobban megdicséri, mint Mártát! - panaszolják a szorgalmas, kötelességtudó háziasszonyok. Félek, nem lesz könnyű őket megvigasztalni, pedig nagyon szeretném. Én is háziasszony vagyok és ha el nem végzem a szükséges teendőket, más bizony ritkán csinálja meg helyettem. Ez az evangélium mégis valóságos életigémmé lett: hálás vagyok érte nagyon. Mert igazi alternatívát kínál nekünk, nőknek. Igazolását látom benne annak, hogy minden nő lehet Jézus tanítványa, és nem csak akkor, amikor már elvégezte a rá kiosztott házimunkát. (Hamupipőke csak akkor mehetett testvérei után a bálba, amikor már szétválogatta a borsót és a lencsét.) Szabad nekünk a jobbik részt választani, ami nem azért a jobbik, mert könnyebb, hanem mert arra irányítja egész lényünket, amerre törekednünk kell. Szabad és jó úgy figyelnünk rá, hogy arra az időre elfeledkezünk a véget nem ismerő taposómalomról, gondjainkról, amikkel muszáj törődni, amik folyton nyugtalanítanak. Jó lenne, ha minden Márta tudna Mária is lenni. Különbséget tenni a fontos és még fontosabb, a jó és a még jobb között. Tedd lelkünket figyelmessé és szolgálatkésszé, amikor valaki betér hozzánk. Szabadíts meg a bezártságtól, segíts megnyitni szívünket és ajtónkat mások előtt, mások szolgálatára! Köszönjük, hogy megengedted Máriának és mindnyájunknak, hogy a lábadhoz üljünk. Taníts minket ma is, add Szentiekedet, hogy egy szavadat se mulasszuk el!
