A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. jilLIVS-AligilSZTUS 367 JULIUS 26. - ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP Ter 18,20-32; Kol 2,12-14; Lk 11,1-13. Ki tudna ellenállni kérő gyermekének? Jézus azt mondja, hogy a Mennyei Atya biztosan nem. Nem tud ellenállni kéréseinknek, ha úgy kérünk, ahogyan ő tanított imádkozni. A Miatyánk mintegy összefoglalása annak, amit Jézus az Atyáról kinyilatkoztatott. Az ószövetség évezredei fokozatosan finomították istenképünket egészen a Jézustól tanult megszólításig, az abbá-ig. Egyszer megpróbáltam ezt az örömhírt, a Miatyánkat plakáton ábrázolni. Egy olyan képet választottam ehhez, amelyen egy mai hosszú frizurás (copfba kötött hajú) fiatal apuka csücsörített szájjal évődik pici lányával, aki ugyancsak veszi a lapot. Csodálatosan bensőséges pillanatot kapott el a fotós, illusztrálva valamit abból a melegségből, amit én az „abba” megszólításban érzek. Bevallom, még valamiért fontos volt ez a választás: ugyanis az a hosszú hajú apuka akár anyuka is lehetett volna. Olyan szó nyilván nem létezik az arám nyelvben sem, ami anyuka és apuka megszólítására egyszerre használható. Én pedig úgy vagyok a Mennyei Atyával, hogy nem tudom csak férfiasnak tekinteni, képtelen vagyok csak apának szólítani. Ilyen Istent ismertem meg a Jézus tanította imából és a hozzá fűzött biztatásból, amely arra vonatkozik, hogy kitartóan és hűségesen kérjünk, hiszen még az átlag szülő sem tud ellenállni kérő gyermekének. Imádkozzunk hát hűségesen és kitartóan! Akkor is és akkor igazán, ha eközben minden erőnkkel dolgozunk az Országért, az oda meghívottakért: a szegényekért, szomorúakért, éhezőkért, üldözöttekért. Azért, hogy élő maradjon a hitünk minden hitetlenség közepette, s a remény embereiként végezzük a sürgető szeretetszolgálatokat, hiszen szeretet nélkül marad „a zengő érc és a pengő cimbalom”. Az olvasmányban és az evangéliumban kifejezetten a kérő imádságról van szó. Szülők számára nem nehéz fölidézni, milyen idegtépő is tud lenni egy gyerek követelőző kérése. A Lukács evangéliumában szereplő Miatyánkból egyszerűen hiányzik ez a felnőttek szájába való mondat: Legyen meg a te akaratod. A például felhozott történetben ugyancsak idegekre menő kérésről van szó, amelyet azért teljesítenek végül, mert a kérő úgy viselkedik mint egy érteden gyerek, akiről leperegnek a józan érvek. Kérő imádságainknak bizony kellene tartalmazniuk ezt a kiegészítést! Jézus így imádkozott azon a szörnyű éjszakán: vedd el tőlem a szenvedést, de ne az én akaratom teljesedjen, hanem a tiéd. A mai evangélium mégsem röstell kiállni amellett a kinyilatkoztatás mellett, hogy Isten úgy bánik velünk, mint szülő az elkényeztetett kedvencével. Bátran vállaljuk hát ezt a meleg, közvetlen légkört, amely Ábrahámnak
