A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
8 KLASSZIKUS KÖLTŐINK ISTENHITE Miskolczy Kálmán Ezt az áttekintésünket néhány szómagyarázattal szeretnénk kezdeni. A „klasszikus” szón nemcsak a görög-római irodalom emlőin nevelkedett költőinket értjük, hanem azokat, akik műveikkel megütötték a megkívánt magasabb mércét, és mondanivalójuk minden kor számára maradandó érték. Másodszor, ha feltennŐk a kérdést: mi a „hit” szavunknak a szinonimája, vagyis jelentésben hozzá legközelebb álló szópárja, akkor Szent Pál „klasszikus” meghatározása értelmében (Zsid 11,1) a „meggyőződés” szavunkkal lehetne azt társítani: „A hit... meggyőződés a nem szemléltekről” (Káldi György S.J. fordítása). Ugyanígy a Károlyi Gáspár-féle protestáns bibliafordítás: „A hit... meggyőződés a nem látott valóságokról”. Erre a bevezetésre azért volt szükség, hogy rámutathassunk: „meggyőződése” mindegyik klasszikus költőnknek volt (nagyon is volt), de hogy mennyiben volt ez vallásos meggyőződés, tehát bizonyosság a „nem látott valóságokról” (Isten, lélek, másvilág), azt érdemes elemezgetni nemcsak költeményeik alapján, hanem életkörülményeik, neveltetésük, sorsviszonyaik figyelembevételével is. Önmagunkról tudjuk, hányszor hányódunk a kételyek, sőt olykor a hitetlenség Scyllái és Charybdisei között, mint Odysseus, új hazát kereső hajóútján. Ráadásul a költőknél általában sok függ a pillanatnyi hangulattól, az „ihlettől”, így tanulságos lesz vizsgálgatni: miképpen küzdöttek, birkóztak a Nagy Ismeretlennel, a „kimondva is Kimondatlannal”, mint Jákob az angyallal (vö. Gén 32, 25). „A magyar líra történetét szinte kezdettől végigkíséri a hit és nem hit kérdésének költői feldolgozása, a minden dolgok ősokát és minden dolgok végét fürkésző szellemi érdeklődés, az erkölcsiség forrásait kutató spirituális érzékenység, lelki felfedezőéit." így ír Hegyi Béla, a Vigilia magyarországi vallásos havilap volt szerkesztője, „Kimondva is Kimondatlan" című esszégyűjteményében, melyet forrásként felhasználtunk, kiegészítve az ő értékeléseit a magunkéval. (A következőkben a HB-vel jelzett idézetek az ő tanulmányából valók.) Körülbelül négyszáz év magyar irodalmát (15 költő munkásságát) öleli fel ez az írás. Balassa/Balassi Bálint báróval kezdjük, aki 1554-ben született és 1594-ben, tehát negyvenéves korában esett el Esztergom ostrománál,
