A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

9

ahol is egy ágyúgolyó elvitte mindkét lábát. Feljegyezték utolsó szavait: „Krisztus meghalt érettem, hogyan kételkednék. A Te katonád voltam, Uram, a Te seregedben szolgáltam.” — Legkiválóbb lírikusa századának. „Júliához” írt szerelmes versét és főleg a katonaéletet dicsőítő vitézi verseit tanultuk annak idején a magyar irodalmi órákon. Vallásos versei zsoltáros hangvételűek. Protestánsnak született, 32 éves korában katalizált. „A mennyei Atyához fordul, mint az otthonra vágyó, megértést remélő, szeretetre szomjasan hazaérkező tékozló fiú. Naiv bizalommal fohászkodik hozzá vitézségért, jó hírért, névért.”(HB) „A Szentháromságnak első személe” című verséből idézzük: „Ments és vezess ki, Uram, az sok vészből, / Viseli gondot rólam a te árvád felől, / Ne szakadjak el tőled, Istenemtől / Segéll, kiáltok hozzád csak egyedől. I — Veszett fejemnek mert oly állapatja I Mint hajónak, kit elvert tenger habja, I Nincs senki vezére s kormántartója, / Az sok víz közt csak az te kezed ója.”

Másik nagy költőnk, akinek mély és erős istenhite felől nem lehet kétségünk: gróf Zrínyi Miklós. Szintén katonaember, bibliás áhítatű. Akárcsak Dávid király, ő is a „Seregek Urá”-tól remél oltalmat, segítséget. A bibliai „Él Sebaoth” (a Seregek Istene) kifejezés egyébként is ismerősen hatott a magyar lélek számára, hisz őseink egyisten hívők voltak — akárcsak a választott nép —, és istenüket „Hadűr”-nak nevezték, ami ugyanazt jelenti. Zrínyi az ő nagy eposzában, a Szigeti veszedelemben, de lírai verseiben is, a „nagyhatalmú, ítélő és igazságosztó Istent szólaltatja meg, a mindenség Urát.”(YlB) Dédatyja Miklós, a szigetvári hős; atyja, György, szintén a török elleni harcban esik el, így korán megárvul. Neveltetéséről Pázmány Péter gondoskodik: innét érthető széleskörű műveltsége, izzó hazafisága, katolicizmusa. Korának egyik legnagyobb államférfia, aki jól látta, hogy a magyar népet csak egy nemzeti hadsereg felállítása mentheti meg a törökvész ellen, de céljait a bécsi udvar féltékenysége, bizalmatlansága meghiúsította. Mint ismeretes, egy vadászaton 1664-ben, 44. életévében egy vadkan áldozata lett, épp akkor, midőn nemzetének a legnagyobb szüksége lett volna rá. Csak egy részlet eposzából, mély istenhitének jellemzésére: „Véghetetlen irgalmú szentséges Isten, / Az ki engem segítesz minden ügyemben, / Te vagy énnékem győzhetetlen fegyverem, I Paizsom, kíífalom, minden reménségem. / — Hajtsd le füleidet az magas kék égből, / Halld könyörgésemet kegyelmességedbŐl, / Es ne csinálj törvént az én érdememből, I Hanem véghetetlen irgalmas szüvedbŐl.”