A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
7 szeressünk, el kell hagynunk ezt és ezt a tervet, amely ellentétes szándékoddal; ilyenkor jöjj, te, Krisztus, hogy megtudjuk: szereteted sohasem hiányzik. Jöjj, nyiss meg bennünket a békés bizalomnak, és add, hogy megértsük: téged követni annyi, mint odaadni életünket. Krisztus szeretetének Lehelete, hozz jó hírt azoknak, akik a félelmet és a kis halálokat megismerték, feltámadásod által hatolj be lelkűkbe és testükbe. Boldog az, aki ezt a legnagyobb kockázatot vállalja: megélni a húsvétot Krisztussal. Igen, téged kell követnünk, Jézus, örömünk, az emberekért vállalt halálküzdelmedben éppúgy, mint feltámadásodban. Boldog, aki elveszi kezét szeme elöl és kilép saját sötétségéből, amellyel visszautasítását takarja. Krisztus, te tudod: néha megsértjük testvérünket, anélkül, hogy megérintenénk. De te úgy érintesz meg, hogy nem ejtesz sebet, és állandóan ezt ismétled nekünk: „Ne féljetek, itt vagyok!” Ha veled haladunk előre, egy napon ezt mondhatjuk neked: „Krisztus, énekelj bennem, szereteted meggyújtotta lelkemet!” (Roger Schutz) Február 26. — NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA A CSELEKVÉS HALÁLA A szabad cselekvésben titokzatos frigy jön létre az emberi akarat és az isteni akarat között. Azzal, hogy értelmes életre és szabadságra hivattunk, részt veszünk Isten szabad szükségességében, aki nem tudja nem akarni önmagát. Mi sem tudjuk nem akarni önmagunkat: amit a léttel kapunk sajátunkként, olyan, hogy lehetetlen nem elfogadnunk. Nem élhetünk vissza ezzel az ajándékkal, csak úgy színlelhetjük visszautasítását, hogy már előzőleg elfogadtuk, és így mintegy Istent hasznújuk Isten ellen. Ezért ha visszautasítjuk együttműködésünket, ha szívünket és cselekedeteinket a hamis javak ölelésének szolgáltatjuk ki, házasságtörést követünk el. Ezt az egységet, amely létünket adja, ezt a köteléket, amelyet mi is akarunk és ő is, hogy összekapcsoljon bennünket, nem sérthetjük meg anélkül, hogy meg ne törnénk azt. Ez az ember félelmetes nagysága! Ha azt akarja, hogy Isten ne legyen többé számára, Isten nem létezik többé számára. De mivel lénye mélyén mindig megőrzi a tererhtő akaratot, olyan erősen hozzátapad, hogy egészen az övé lesz. Az ember léte a Lét nélkül marad. Es amikor Isten szentesíti ezt a magányos akaratot, ez a kárhozat. Fiat voluntas tua, homo, in aeternum! (Maurice Blondei)
