A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
549 FIATALOKNAK MIT KEZDJEK A MISÉVEL? VI. Gerhardt Debbrecht Mai emlékezés a megszabadításra Sokan úgy vélik, hogy földünk a bolondok háza: bombák robbannak, embereket rabolnak és zsarolnak, a kínvallatás mindennapi, gyermekeket gyötörnek, a környezetet károsítják... Emitt: kutyák pecsenyét falnak — amott: horpadtra száradt hasú gyermekek. Itt dédelgetett és agyontömött emberek. — ott: a háborúban „eltüzelt” emberanyag. Az emberek: megkövültek az unalomtól... — vagy kifacsartak a teljesítményprésben. Az emberek plüssben és stílbútorok közt vénülnek meg, vagy kábítószer áldozatai a fiatalok... Egy-két zsarnok — és sok-sok millió leigázott, kizsákmányolt, megalázott, némaságra kárhoztatott... A vég: kétségbeesés? Itt állok: félek, tanácstalan vagyok, szédülök... Többszörösen vagyok túlterhelve. Mit tehetnék az őrült igazságtalanság, szolgaság, embertelenség ellen? Aki valóban elkötelezi magát, hamarosan csődbe jut, elfásul. És aki ennek ellenére kitart, azt tönkreteszi az értetlenség, a hálátlanság, az önzés és közömbösség túlereje. Ünnepelhetjük ezek után a felszabadítás emlékét? Nem képmutatás ez? Égő gyertyák, fehér abrosz az asztalon és virágcsokor. Ének csendül és orgona búg. Mindez egy keresztre feszítettért, aki képtelen volt jobbá tenni a világot! Az egyetlen értelmes következtetés: Fújjuk le a ünnepet, oltsuk el a gyertyákat, osonjunk csendben haza. A vég kétségbeesés? Nem, ez nem lehet! Egész lényem lázad, mert létezik jó is a földön. Van egyetértés, bocsánat, közösség, szeretet. Van! És hat! Bár sokszor nem találjuk, lábbal tiporják. — Mert újból és újból megtapasztaljuk a szabadságot is, ezt ünnepelni kell! Létezik — a keresztény számára — egy egyedülálló kiszabadulás.
