A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
42 tudtunk olyan társadalmi rendet teremteni, amelyik bizonyos körülmények között ne tenné ezt szükségessé. Ez a tény a keresztény erköcstanításnak is egyik elfogadott és hitünk forrásaiban megalapozott álláspontja. Társteremtöi mivoltunkból fakadó terhes feladat ez. (Folytatjuk.) CASAROLI BÍBOROS A VATIKÁN KELETI POLITIKÁJÁRÓL Ipacs Katalin, Vatikáni Rádió A Magyar Kurír szept. 5-i száma — a Népszabadság tudósítása alapján — röviden összefoglalta azt az interjút, amelyet Agostino Casa- roll bíboros államtitkár a La Repubblica c. független olasz napilapnak adott a Vatikán keleti politikájáról, és amelyet az újság 1988. szept. 3-I száma közölt le. Tekintettel arra, hogy a hosszú Interjú jelentős része Magyar- országgal foglalkozik, most hosszabban Ismertetjük a beszélgetést, éspedig a magyar vonatkozású szakaszokat szó szerinti fordításban, tehát meghagyva Casaroli bíboros válaszainak közvetlen formáját. Domenico del Rio, a La Repubblica Ismert vatlkanlstája kérdéseit és kommentárjait összefoglaljuk, rövidítjük, úgyszintén a Magyarországot közvetlenül nem érintő részeket Is. — Bevezetőül még megjegyezzük, hogy Casaroli bíboros, korábban az Egyházi Közügyek Tanácsának titkára, vagyis ahogy mondani szokták, a Vatikán volt külügyminisztere, a keleti politikára (Ostpolitik) vonatkozó nézeteit szakszerűbben és rendszeresebben előadta egyes beszédeiben és tanulmányaiban; ezek gyűjteménye német nyelven a berlini Duncker und Humblot kiadónál jelent meg 1981-ben; Der Heilige Stuhl und die Völkergemeinschaft (A Szentszék és a népek közössége) címen. Lássuk most rövidítve Domenico del Rio és Casaroli bíboros államtitkár beszélgetését. — Casaroli bíboros, mi ez a vatikáni „Ostpolitik"? — Nevezzük politikának, ha akarja, de abban az értelemben, hogy ez a kifejezés a Szentszék tevékenységét jelöli, amely azonban szoros értelemben vett vallási és egyházi tevékenység. János pápa akkor, később pedig utódai, aggódva tekintettek a kommunista rendszerben élő egyházak és a vallás helyzetére. Mindig is ez volt a vezérelve annak a tevékenységnek, amelyet a nyelvi egyszerűség kedvéért politikának, majd Ostpolitiknak neveztek el, de amely szorosan vallási természetű aggodalom volt, minthogy valóban nem kis aggodalmat keltett a vallás helyzete általában, és különösképpen az egyház helyzete azokban az országokban. így tehát az utak keresése az Illető országok kormányaival létesített kapcsolatokon keresztül a helyzet javítására szinte ösztönösen merült fel a pápa lelkében. Arra a kérdésre, hogy a keleti politika János pápa idején született-e meg, válaszában Casaroli bíboros említést tesz XII. Plus pápáról Is, aki — szerinte — nem zárta ki, hogy egy bizonyos ponton a történelmi vajúdások változtatnak majd a helyzeten. Mivel XII. Pius a legélesebb harc pillanatában uralkodott, elodázhatat
